Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Ecclesiae mirabile sacramentum
patrisztikus tradícióban). A ״sacramentum” szó egyértelműen utal a misztérium fogaimé- nak páli teológiájára. A ״mirabile” (csodálatos) jelző és a ״perpetuae dispositionis effectu” (örök végzésed hatásával) közbevetett gondolat által ez még egyértelműbb lesz. Az oracióban megfogalmazott két kérés (opus salutis... operare - totus mundus ex- periatur et videat) implicite kapcsolódik az ״Ecclesiae sacramentum”-hoz, mégpedig a Szent Pál-i teológia ״per ecclesiam” (az egyház által) alapelv értelmében. Jellegzetes párhuzamot fedezhetünk fel elemzett oraciónk terminológiája és a II. Va- tikánumnak az egyház szentségi jellegét kifejező kifejezései között. A ״virtus/lumen” és ״experiatur/videat” megfelel a zsinati szövegekben a ״signum/instrumentum” (LG 1) és ״manifestans/operans” (GS 45) szavakkal kifejezett gondolatnak: ״Az Egyház Krisztusban mintegy szakramentuma, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem ״egységének” (LG 1). ״Az egyház az üdvösség egyeteme szakra- mentuma, vagyis feltárja és a jelenben hatékony erővé teszi Istenünk emberszeretetének misztériumát” (GS 45). Nem elhanyagolható a befejező szavak ekklcziológiai jelentősége sem, amelyekben az Egyház úgy jelenik meg, mint új teremtmény, mint a Krisztusban megújult világ kezdete. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy ez az oráció igen fontos az egyház szentségi jel- legének igazolása szempontjából. Sajnálatos módon a zsinat utáni teológia sem foglalko- zott eléggé a jelentőségével.20 A páli misztérium teológiából kiindulva az egyházatyák teo- lógiai reflexióját is figyelembe véve a Gelasianum 432 szerzője az Egyházat úgy tekintette mint Krisztus megváltói művének konkrét jelét és eszközét, amelyben Isten újjáteremtő művével, a Krisztusban megkezdődött új teremtés kezdetével találkozunk. A ״sacramen- tűm” fogalom egyházra való alkalmazása ebben a könyörgésben egyértelmű. Természete- sen más liturgikus szövegek is vannak, amelyekben explicit módon találkozunk az Egyház szentségi jellegével, de a II. Vatikáni Zsinat utáni ekkleziológia alapján elmondhatjuk, hogy itt szintézisben megtalálhatjuk mindazokat a teológiai szempontokat, ami alapján az egysházról mint ״mirabile sacramentum”-ról beszélhetünk. ECCLESIAE SACRAMENTUM A MISSALE ROMANUM 1969 SZÖVEGEIBEN Egyházunk legújabb misekönyvét ״Vatikáni Misekönyvnek” is szokták nevezni, mert a II. Vatikáni Zsinat rendelkezései alapján készült. A Római misekönyv általános megújí- tásához az irányelveket a zsinat liturgikus konstitúciója fogalmazta meg. Kimondta, hogy úgy kell a liturgikus szövegeket és rítusokat kialakítani, hogy általuk az eddiginél világosab- ban táruljanak fel azok a szent valóságok, amelyeknek a jelzésére szolgálnak (SC 21). Már az új Missale-t bejelentő és elrendelő apostoli konstitució is utal arra, hogy ez a reform nemcsak a nemzeti nyelv bevezetését jelenti a liturgiába, hanem valóban egy új misekönyv- ről van szó. Azt is megemlíti, hogy ez a megújítás nem előzmények nélkül történt. ״Az utat kétségtelenül előkészítette a liturgia-tudományok előrehaladása a legutóbbi négy évszázad folyamán”. A misekönyv általános rendelkezései konkrétan is megemlítik, néhány példa 20 Vö. B. GERARDINI, La Chiesa é sacramento, Roma 1976, 109, továbbá Y, CONGAR, Un popolo messi- anico, Brescia 1976, 36.
