Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Dolhai Lajos: Ecclesiae mirabile sacramentum
A ״DEUS, INCOMMUTABILIS VIRTUS” KEZDETŰ KÖNYÖRGÉS9 10 11 Az oráció története A Liturgikus konstitúció 5. pontja idéz egy részt a húsvéti vigília egyik könyörgésé- bői, ami a liturgikus szövegekre jellemző tömörséggel tanítja az egyház szentségi jellegét (totius ecclesiae tuae mirabile sacramentum). A nyugati liturgia a kezdetektől egészen napjainkig folyamatosan használta ezt az orációt. Teljes formájában először a Sacramenta- rium Gelasianumban találhatjuk meg (Gelasianum 432), ahol a húsvéti vigília könyörgései között találkozunk vele: az első lectio utáni könyörgés.11 A húsvéti vigília igeliturgiájához kapcsolódóan hosszú és bonyolult története van en- nek a könyörgésnek.12 A húsvéti virrasztás szinte minden formájában megmaradt (egyetlen kivétel XII. Pius pápa nagyhét-reformja), a különbség csak abban van, hogy a különböző liturgikus re- tbrmok alkalmával más és más szentírási olvasmányhoz csatolták ezt az oratiót. Az V. Pius féle Missale Romanum a Gén. 5,31-37-hez kapcsolta, a jelenlegi formában pedig a 7. ószö- vetségi olvasmány (Ez 36,16-28) után imádkozzuk. A liturgiatörténet tanúsága szerint csak a húsvéti vigíliában és négy különböző ószövetségi olvasmányhoz kapcsolódóan használták ezt a teológiai szempontból kiemelkedően értékes könyörgést. A Sacramentarium Gelasia- numban lévő párosítás (a Gen 1. fej.) a legmegfelelőbb, hiszen a teremtés és az újjáterem- tés gondolata az imádság szövegében kiemelten megjelenik. Ekklcziológiai szempontból a Gén 5-7. fejezete is nagyon megfelelő, hiszen az egyházatyák Noé bárkáját szívesen idéz- ték mint az egyház előképét.13 A jelenlegi megoldás Ezekiel prófétához kapcsolódóan az új szív gondolatát egybe akarja kapcsolni az új teremtés gondolatával. Kifejezetten is lát- juk ezt a relációt a könyörgés két kifejezéséből: ״deiecta erigi, inveterata renovari” (a meg- vetett magasra kerül, az elavult megújul). A húsvéti vigília jelenlegi formájában használt könyörgés nem szó szerint egyezik meg a Sacramentarium Gelasianumban található megfogalmazással.14 A négy eltérés kö- zül kettő, ha nem is a lényeget érintő változtatás, de azért mindenképpen jelentős. Sajná- latos módon a sokat idézett ״totius Ecclesiae mirabile sacramentum” kifejezésből az új megfogalmazás elhagyja a ״mirabile” jelzőt és csak ״totius Ecclesiae sacramentum”-ról be- szél. A másik jelentősebb változtatás az, hogy az oráció utolsó gondolati egységében, az új- játeremtés, ill. beteljesedés gondolatánál az ״omnia” szó elmarad. így kevésbé hangsúlyo- zott az a gondolat, hogy a megváltás művének univerzális jelentősége van, nemcsak az em- bérré, hanem az egész teremtett világra is vonatkozik. 9 L. MAYER - PFANNHOLZ, Das Kirchenbild des späten Mittelalters und seine Beziehungen zur Liturgiege- schichte, in: Vom christlichen Mysterium, Gesammelte Arbeiten zum Gedächtnis von Odo Casel, Düssei- dort 1951, 294. 10 A szöveg kritikai kiadása megtalálható: L. C. MOHLBERG, Liber Sacramentorum Romanae ecclesiae or- dinis anni circuli ( Rerum Ecclesiasticarum Documenta, Series maior, Fontes 4), Roma 1961. 11 Formula XL1I1 (Orationes per singulas lectiones in Sabato sancto) 12 Vö. B. BOTTE, Le cho'tx des lectures de la Veillée pascale, in: QLP 32(1952) 65-70, továbbá A. CHAVAS- SE, Legons et oraisons des vigiles de Päqttes et de la Pentecote dans le sacramentaire gelösten, in: Eph. Lit. 69(1955) 209-226. 13 Vö. H. RAHNER, Symbole der Kirche. Die Ekklesiologie der Väter. Salzburg 1964, 304-360. M Vö. MR 1970, pag. 279. 17
