Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Osculati, Roberto: Alszeghy Zoltán (1915-1991) és a római teológia
Teológia 1996. 3-4. szám ROBERTO OSCULATI Alszeghy Zoltán (1915-1991) és a római teológia 1. A KÖZÉPKORI TEOLÓGIAI MÓDSZER FEJLŐDÉSE 1961 májusában, kevéssel a !!.Vatikáni Zsinat megnyitása előtt, a római Gregoriana Egytem dogmatika és teológiatörténet professzora befejezte a középkori teológiai mód- szer fejlődéséről szóló előadását. Spekulativ éleslátással és széles ismeretanyaggal mutatta be a nyugati teológiai gondolkodás alakulását és fejlődését a püpökök ókori teológiájától, a kolostoriskolákig, a kolduló rendek értelmi és missziós töprengéséig és az egyetemi ka- rok megalapításáig, egészen a nemzeti reformok által kiváltott, a vallási egységben végbe- ment bomlási tünetekig. A középkori teológia azonban, mely általában az arisztotelészi filozófiától áthatott to- mista rendszer öltözetében jelent meg, a feszültségekben, a különféle elméleti és egzisz- tenciális lehetőségekben gazdag, sokszerü történelmi külső megnyilvánulását vette magá- ra. A tomista optimizmus, - élve ezzel a találó kifejezéssel - nem tudott e fejlődés élére áll- ni. Inkább azon számos rendszerek egyike volt, amelyben a buzgó vallásos tapasztalat meg- találta a maga ésszerű helyét. Az értelem erejébe és a természet és a kegyelem hasonlósá- gába vetett bizalom - melyek a tomizmusra jellemzőek -, ellenére, Alszeghy nem titkolta érdeklődését a szerzetesi teológia iránt, valamint annak tudományos, tapasztalati jellegét és a ferences teológiát illető odaadó vonzódását. A tomizmus történeti elhelyezése a lehet- séges és a valóban létező teológiák sokféleségében magával hozza a neotomizmusról szó- ló történelmi Ítéletet. A XIX- sz. végétől a római teológiák között meghatározó szerepet játszó neotomizmusnak szüksége is volt a történelmi elemzés vizsgálatára , sokkal jobban mint a réginek, melynek megújítását kívánta elérni. Am ezt a kritikai tapasztalatot kiegé- szítette egy erőteljesebb másik, amely az egész vizsgált időre vonatkozott. Az előadások végső megállapításai alapján a középkori teológia sokoldalú nagysága, mely alapvetően kötődött a kor egyházi világának egész szervezetéhez, márcsak a történészek fejében léte- zett és nem volt többé valóság. Az előadás olyannak tűnt, mintha egy gyönyörű múzeum- ban járnánk, de, tette hozzá a professzor, múzeumban nem lehet élni. A középkori teoló- gia és annak tanulmányozása jó példa a jelenre, hogy a keresztény gondolkodásnak mit kellett volna tennie. Amint akkor az egyénileg és közösségben megélt hit folyamatos kihí- vások sorozatát gyűjtötte egybe az új összefüggésekből, amelyben működött, ugyanúgy egy mai hiteles teológiának meg kellene tanulnia az érintkezést a modern világ kulturális for9
