Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - HIVATALOS EGYHÁZI MEGNYILATKOZÁSOK - A Szentlélek származására vonatkozó görög és latin hagyomány
princípiumtól (tamquam ex uno principio)” (DS 850) A II. Lyoni Zsinatot megelőző Laterani Zsinat fényében világos az, hogy nem az isteni lényeg lehet a Szentlélek származásának ez ״az egyetlen egy princípiuma”. A katolikus Egyház Katekizmusa ezt a formulát a 248. pontban a következő módon értelmezi: ״Az isteni személyeknek egylényegű közösségében meglévő örök sorrendje magában foglalja azt, hogy a Léleknek első eredete az Atya, mint aki ״kezdet nélküli eredet” (DS 1331), de azt is, hogy az egyszülött Fiú Atyja ővele együtt ״az egyetlen egy princípium, ahonnan a Szentlélek származik” (Lyoni Zsinat, DS 850). A katolikus egyház számára ״a keleti hagyomány először is azt fejezi ki, hogy a léleknek az Atya az első(dleges) eredete. Hiszen amikor a Lélekről azt vallja meg, hogy az ״Atyától ered” (ék tod1 1 íaTpös €KTT0peuópe1׳ot׳- vö. Jnl5,26), ezzel azt állítja, hogy az Atyától, a Fiú által ered. A nyugati hagyomány először az Atya és a Fiú között meglévő egylényegű közösséget fejezi ki, amikor azt mondja, hogy a Lélek az Atyától és a Fiútól (Filioque) származik. (...) Ha ezt az egymást kiegészítő legitim különbözőséget nem fordítjuk keményen egymással szembe, akkor ez nem sérti az ugyanazon megvallott misztériumba vetett hit azonosságát” (A Katolikus Egyház katekizmusa, 248. o.). Ennek tudatában a katolikus egyház visszautasította azt, hogy a Nikaia-Konstantinápolyi Hitvallás ék Tou ffaTpös éKtropeuópei'Oi׳ formulájához a görög nyelvet használó (akár latin szertartásé) egyházakban hozzáfűzzék a Kai tou Ytou betoldást; mert ennek az eredeti szövegnek a liturgikus használata mindig legitim marad a katolikus egyházban. Amennyiben a Filioque betoldást a latin hagyományban helyesen alkalmazzák, ennek nem kell szükségképpen a Szendéteknek a Háromságon belüli alárendeléséhez vezetnie. Mert ha a katolikus tanítás azt állítja, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik azok egylényegű istenségének közlésében, ezzel még nem kevésbé vallja annak valóságát, hogy a Szentlélek mint személy az eredetét illetően sajátos kapcsolatban áll az Atyával, s ezt fejezik ki a görög atyák az éKtTÓpeuats fogalmával5. Hasonlóképpen, ámbár a háromság sorrendjében, a Szentlélek az Atya és a Fiú között meglévő kapcsolatot követi, minthogy az Atyától ered, de mint aki az egyszülött Fiúnak az Atyja6, ezért az Atya és a Fiú közötti viszony éppen a Lélekben éri el a Szentháromságot megillető tökéletességét. Mint ahogyan az Atyát azért lehet Atyaként jellemezni, mert a Fiút nemzi, ugyanígy a Lélek, aki az Atyától ered, a Szentháromságon belül maradandóan jellemzi Ót a Fiúval való viszonyában, illetve a Fiút is ugyanott az Atyával való viszonyában: mert a Szentháromság misztériumának teljességében Ők, Atya és Fiú a Szentiélekben7. Az Atya nem másként nemzi a Fiút, mint hogy közben általa leheli ki (a görögben TrpoßaXXett׳) a Szendéiket, s a Fiú sem másként születik az Atyától, mint abban a mérték- ben, hogy ez a lehelés (görögül trpoßoXf)) Őáltala valósul meg. Az Atya nem másként Aty- ja az egyszülött Fiúnak, mint hogy számára és Őáltala a Szentléleknek az eredete8. 5 ״A Fiúnak illetve a Szentieteknek az Atyához való viszonya arra kötelez bennünket, hogy az Atyában két relációt feltételezzünk, amelyek közül egyik a Fiúra, a másik a Szendétekre vonatkozik”. (Aquinói Szent Tamás, Summa llieol. la, q.32, a.2,c.). 6 A Katolikus Egyház Katekizmusa, 248. pont. 7 Nazianzoszi Szent Gergely mondja, hogy ״a Lélek közbülső (mevson) a Születetlen és a Született személy kö- zölt” (31. beszéd, 8, Sourees ehrétiennes no 250, p.290). Vö. tomista szempontból G. Leblond, ״Point de vue sur la procession du Saint Esprit", in Revue Thomistc, LXXXVI, t.78, 1978, 293-302.old. 8 Alexandriai Szent Kürillosz azt mondja, hogy ״a Szentlélek az Atyától a Fiúban (cv tcu Ttot״) ered” (Thesaurus, XXXIV, P.G. 75, 577A). 71
