Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiája és lehetséges forrásai (I. rész)
2. Krisztológia és újplatonikus szellemmetafizika: Amikor Ágoston krisztológiai kérdésekről beszélt, akkor még az intellektuális motívumoknál is fontosabb volt a spirituális szempont - mint állítja E. Bailleux.8 A ״spiritualitás” szempontja azonban túl általános nézőpont, aligha hihető, hogy ezzel minden magyarázható. Arra jó, hogy rámutasson, az egyházatyát kettős cél vezette: megmutatni az értelem felemelkedésének lehetséges útját a Fiún keresztül az Atyához, másrészt az Isten és ember közötti egy Közvetítőben megmutatni az örök Igét. Két alapfeltevése: az ember ״capax Dei’’, a Közvetítő megjelenése pedig valóságos theophaneia. Ezen a két alapfeltevésen nyugszik Ágostonnál az ember boldogságának kérdése, amely enélkül meghiúsulna. Ez a szempont fiatalkori írásaitól kezdve mindvégig megmarad Ágoston szemléleti keretében. Az ez után felmerülő kérdés: mi indította Ágostont mégis arra, hogy felfogását az egyház aktuális hitéhez igazítsa? Ebben a szentháromságtani háttérben a ״medium” szerepét tölti be Ágoston krisztológiája, azt a spirituális ״eszközt”, amely által a Szentháromság intellektuális szemlélése elérhető. Ez a felfogás amolyan immanens ágostoni ״rendszerből” indul ki, ami részben téves. Az egyházatya gondolkodásmódjának koherenciáját semmiképpen sem vonjuk kétségbe, de nem volt ״rendszeralkotó”, és éppen azért nem, mert katolikusként tudatában volt annak, hogy a theologia nem egyéni találmány kérdése. Ezért a fenti álláspont meglehetősen történelmietlen. Az elfogadható, hogy a krisztológia végső horizontja a Trinitas-tan. Ugyanakkor joggal lehet beszélni Szent Ágoston ״ekkleziológiai krisztológiájáról”, amely a páli test-fő eszméjére nyúlik vissza, és sok szempontból hasonló Ireneusz recapitulatio-tanához.9 Az egyházatya krisztológiájának vizsgálatánál elkerülhetetlenül felmerül a kérdés, vajon a megtestesült \ge״eszközszerűsége”, az ״oikonomiával” (üdvtörténettel) együtt nem esik-e áldozatul a Szentháromság tiszta szellemi ״ontológiája” szempontjainak? Más szavakkal: nem fonlosabb-e majd az Ige ״alászállásánál” a szellemi felemelkedés ebben a szemléleti keretben? A cassiciacumi dialógusokban beszélt ugyan az isteni Ige-Bölcsesség átszállásáról, amely átszállást még az Ige leereszkedéseként értett megalázkodásként a Fii 2,6-11 alapján. Az átszállási, megalázkodási fokozatot jelentette a ״persona”, amely az átszálló Bölcsesség theophanikus eszköze. Az ״unió” fogalma hiányzik ezekből az írásokból.10 390- ben a De vera religione-ben írta: ״ az embereknek igazi emberben jelent meg, mert azt a * BAILLEUX, É., La Christologie de saint Augustin dans le Oe Trinitate, Recherches Augustiniennes, VII, 1971, 219. További tanulmányok: MALLARD, W., The Incarnation in Augustinis Conversion, Recherches Augustiniennes, XV, Paris 1980, 8098־; LODS, M., La personne du Christ dans la ״conversion" de Saint Augustin, Recherches Augustiniennes, Paris, 1976, 3-34.; STUDER, B., Le Christ notre justice, selon Saint Augustin, Recherches Augustiniennes XV, Paris, 1980, 99-143. ° Vő. BAVEL, T J. VAN, Christ in dieser Welt, 7. fejezet, Würzburg, 1970; Recherches stir la Christologie de Saint Augustin, L'hiunaine el le divine dans le Christ d'apres Saint Augustin, Paradosis X, Fribourg, Suisse, 1954.; GRÜNBECK, E., Augustins ekklesiologische Christologie ini Spiegel seiner Hermeneutik. Oie Bildslniktur der Enarratio in l’s 44, Vigiliae Christianae, 49,4, 1995, 353 kk. 10 Jellegzetes szóhasználata: ״hominem suscipere”,״hominem agere”, ״corpus agere”, ״hominem gerere”, ״apparere in homine”, ״susceptio inferioris personae”, ״nubilum cernis nostrae assumptio". Ekkor a ״redemptor” fogalmat nem ismeri még Ágoston. A bűn fogalma is inkább theocentrikus, nem krisztocentrikus. 55
