Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)

1996 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Jézus-kutatás mai állása

látták el azokat. Az apostolok és az igehirdetők az újraértelmezést abban a meggyőződés- ben végezték, hogy Jézus Leikétől vezetve Jézus szellemében járnak el (vő. Jn 15,26-27; 16,12-15). A hűség elsősorban Jézus eredeti szándékának (ipsissima intentio) tiszteletben tartását jelentette, ami persze egyáltalán nem zárja ki, hogy gyakran a mondásokat telje- sen az eredeti formában (ipsissima verba) őrizték meg.10 11 A Jézus tetteire vonatkozó anyag- nál azt is figyelembe kell venni, hogy ennek áthagyományozása az akkoriban szokásos be- szédformák és irodalmi műfajok felhasználásával történt.11

Az előbbi megfontolásokból szükségszerűen következik, hogy a Jézus földi működé- sére vonatkozó kutatásnak szem előtt kell tartani az áthagyományozás folyamatát. A folya- matot visszafelé követve kell megkísérelnie azt, hogy a hagyomány legelső szakaszához, va- gyis Jézus időszakához eljusson.12 Legelőször is az egyes evangélisták szerkesztői tevékeny- ségét és az azzal összefüggő teológiai célzatot kell megvizsgálni az ún. szerkesztéstörténe- ti módszerrel. A cél annak a megállapítása, hogyan dolgozta át az evangélista a hagyó- mányból átvett anyagot: Mi az ő kiegészítése vagy sajátos értelmezése? A második lépés az írásba foglalást megelőző szóbeli áthagyományozás vizsgálata a formatörténeti módszer al- kalmazásával. Ez esetben az egyes részek ősegyházi élethelyzetére irányul a figyelem. An- nak meghatározására kell törekedni, hogy a sajátos ősegyházi alkalmazás - a liturgiában, a katekézisben, a missziós igehirdetésben és a zsidókkal folytatott vitákban - milyen újraér- telmezéssel és aktualizálással járt együtt. A vizsgálat célja lényegében az egyes részek leg- ősibb változatának a rekonstruálása. Ebből kiindulva kell ugyanis megtenni a harmadik lé- pést, amely nem más, mint egy-egy tett vagy mondás Jézusra való visszavezetése. Ez eset- ben nemcsak azt kell érvekkel alátámasztani, hogy a vizsgált cselekedet ténylegesen meg- történt, vagy pedig a vizsgált kijelentést ténylegesen Jézus mondta. Fontos a tett vagy mon- dás elsődleges értelmének a meghatározása is. Elsődleges értelem az, ami Jézus működé- sének felel meg, vagyis amit Jézus a maga korában a maga közvetlen hallgatóinak - a nép- tömegnek, a tanítványainak vagy pedig az ellenfeleinek - kifejezésre akart juttatni.

b) A történeti kutatás lehetőségei és határa

A történeti kutatással kapcsolatos legújabb megfontolásokról jó összefoglalást ad a Pápai Biblikus Bizottság ״Biblia és Krisztológia” című dokumentuma.13 A kérdéskört ezen összefoglalás alapján ismertetjük. A dokumentum hangsúlyozza, hogy maguk a történé- szék vonták kétségbe az objektivitás pozitivista fogalmát. A történettudomány keretében ugyanis az objektivitás nem azonos a természettudományoknál megszokott tárgyilagosság- gal, hiszen emberi tapasztalatokra vonatkozik, amelyek igazságát csak akkor lehet igazán feltárni, ha ezeket a tapasztalatokat ״belülről” - a múltbeli személyek sajátos helyzetébe belehelyezkedve - sikerül megérteni. Ez a kísérlet pedig szükségszerűen azzal jár együtt,

10 Az ״ipsissima verba - ipsissima facta - ipsissima intentio" gyakran használt fogalmak a Jézus-kutatásban. Vö. HAHN, F., ״Methodologische Überlegungen zur Rückfrage nach Jesus”: KERTELGE, K., (szerk.), Rückfrage nach Jesus, 27-31.

11 Az áthagyományozásra vonatkozólag a következő alapvető tanulmányokra hívjuk fel a figyelmet: SCHURMANN, H., ״Die vorösterlichen Anfänge der Logientadition”: Traditionsgeschichtliche Untersuchungen zu den synoptischen Evangelien, Düsseldorf 1968, 39-65.; MUSSNER, F., ״Methodologie der Frage nach dem historischen Jesus”: KERTELGE, K., Rückfrage nach Jesus, 118-147.; MÜLLER, P.-G., Der Traditionsprozess im Neuen Testament, Freiburg 1982.

12 Erre vonatkozólag jó példákat találhatunk a következő gyűjteményes kötetekben: DE LA POTTERIE, I., (szerk.), De Jésus aux Evangiles, Gembloux 1967; DUPONT, J., (szerk.), Jésus aux origines de la Christologie, 2Leuven 1989.

13 Vö. Fonti'ficia Commissione IJiblica, Bibbia e Cristologia, Álba 1987,18-22.

38