Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Xeravits Géza: Rózsa Huba: Az Ószövetség keletkezése II.
valamiképp állandó kapcsolatba a Szentírás- sál, különösen annak mélyebb megértésének igényével. A II. Vatikáni Zsinat - követve az Anya- szentegyház töretlen hagyományát - kijelen- tette, tudatában van annak, hogy a kérész- ténység gyökereit mélyen belenyújtja az Is- ten által először választott népnek gondolko- dásába, azok sugalmazott irodalmába, azaz az Ószövetségbe, sőt, magának az Ujszövet- ségnek megértése sem lehetséges anélkül, hogy számot ne vetnénk a mi Urunk megtes- tesülése előtt a zsidó népnek adott kinyilat- koztatással (ld. különösen Dei Verbum 14kk, és Nostra Aetate 4.). Rózsa professzor könyvével olyan forrást kívánt nyújtani, amely képes elvezetni min- denkit ennek az ősi, szent irodalmi hagyó- mány alapjáig, ugyanakkor betekintést nyúj- tani a kortárs nemzetközi kutatás eredmé- nyeibe. Módszeréül a nagy német kutatók klasszikus műveiét választotta: a könyvek kánoni formája mögött meghúzódó különbö- ző irodalmi formák és hagyományok vizsgá- latára koncentrálva (Formgeschichte és Traditionsgeschichte), mely egyszerre ad min- den könyvhöz könnyen követhető áttekin- tést, ugyanakkor nem hiányoznak a legkülö- nősebb problémákra vonatkozó, aprólékos elemzések sem. Az új kiadás raison d’etre-je - túl azon, hogy a korábbihoz már egyáltalán nem lehe- tett hozzájutni - a napjaink kutatásának eredményeivel való számot vetés. Hogy ez megtörtént, arról elsőként mindjárt az égé- szén friss művekben bővelkedő irodalom- jegyzékek biztosítanak. Ugyancsak az infor- !nációknak ezen óriási megszaporodása az oka a könyv két kötetre bontásának. Az első- ben a Szerző - az írások zsidó kánonját kö- vetve - a Pentateuchosszal foglalkozik, és a Korábbi Próféták (a rabbinikus terminológia szerint nebi’im ri’sőnim) korpuszával, amelyet M. Noth különösen F. M. Cross által to- vábbfejlesztett elmélete nyomán egy többé- kevésbé koherens, fogság előtti hagyomá- nyokon alapuló iskola művének tekint. Egyébiránt pontosan ezen, néha messze a ki- rályság korába visszanyúló, ősi hagyomány- egységek fontossága az, amit mindig hangsú- lyoz a Tóra kapcsán is, szemben egyes - első- sorban angolszász - kutatók véleményével (pl. J. van Seters, T. L. Thompson). A második kötet a klasszikus izraelita íróprófétizmust, és a Többi írások csoportját Qcetubim) tár- gyalja, továbbá a Septuagintának héber ká- nonban nem szereplő, de az Anyaszentegy- ház által sugalmazottnak tekintett többletét, a deuterokanonikus könyveket. Rózsa Huba könyvének jelen, átdolgozott formája talán az első kiadásnál is meggyő- zőbb kvalitású opusz. Csak sajnálni lehet, hogy jó néhány hiba bekerülhetett a kész vál- tozatba, annál is inkább, mivel ezeknek egy része már az előző kiadásban is jelen volt, avagy csekély figyelemmel elkerülhető lett volna. Hogy csak mutatóba említsek néhá- nyat közülük, legyen elég itt a héber szavak- nak olykor téves, máskor következetlen át- írására utalni, vagy arra, hogy - bármennyi- re is igyekeznek az irodalomjegyzékek telje- sek lenni - időnként egy-egy igen fontos mű jegyzése elmarad, elsősorban francia nyelv- területről. Ugyancsak vártuk volna az egyéb- iránt minimális mennyiségű hazai publikáció feltüntetését, hiszen az utóbbi időben - külö- nősképpen a budapesti Református Teológia gondozásában - elhagyta a nyomdát néhány terjedelemre kicsiny, de annál érthetőbb ide- gén nyelvű tanulmány fordítása. Mindezek mellett Rózsa professzor köny- ve - úgy vélem - megmaradt ugyanannak, ami már első kiadásában is volt: a teljes je- lenkori magyar teológiai szakirodalom egyik legfontosabb művének. Xeravits Géza 78
