Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Erdő Péter: A püspökök megválasztása a Decretum Gratiani szerint
lyein is utal azonban erre a témára (pl. D23 c.2, D.40 c.8, D.60, C.l q.l, C.16 q.7 cc.12,13). Azok a források, vagyis auctoritások, melyeket szem előtt tart, főként a keresztény ókor- ból, néha pedig a korai középkorból származnak. Gratianus személyes véleménye viszont, mely főleg a dictumokban jelenik meg, már a gregoriánus reform mentalitását tükrözi. Forrásainak szóhasználatához alkalmazkodva Gratianus választásról beszél. Ám ez az electio, a IV-XII. századig terjedő időből származó szövegek felfogásában nem tekint- hető még pontosan körvonalazott eljárásnak. Olyan kiválasztásról volt itt szó, melyet kü- lönböző személyek végeztek, akik akaratukat egyénileg vagy közösen fejezték ki, de - mint Jean Gaudemet hangsúlyozza13 - akkor is választásról (electio) beszéltek, amikor a kine- vezés egyetlen személytől származott. Hasonlóképpen ugyanazt a kifejezést lehetett alkal- mazni a püspöki hivatal betöltésének különböző mozzanataira. Ezért a felhasznált külön- féle forrásszövegek számos magyarázatra és pontosításra adtak alkalmat mind maga Gratianus, mind pedig később a dekretisták számára. A püspökség elnyerése két lépésben történik. Ezek közül az első a választás, a má- sodik - általában - a felszentelés. A Gratianus által idézett források olyan történelmi idő- szakból valók, amikor a felszentelés és a széknek a püspökre való rábízása nem különült el mindig világosan egymástól. A 40. distinctio 8. fejezetében Gratianus közöl egy szöveget, melyet Sevillai Szent Izidornak tulajdonít, és amelyben ez olvasható: electio et consecratio... faciunt episcopum. E két elemnek, vagyis a választásnak és a felszentelésnek a megkülön- böztetése visszatér Gratianusnak a 62. distinctióhoz írt bevezető dictumában (uidendum est, a quibus sunt eligendi el consecrandi).14 A kérdés azonban az, hogyan folyt le ez a vá- lasztás? Gratianus legfőbb állítása e vonatkozásban az, hogy a választás a klerikusok felada- ta, a népnek pedig a beleegyezés lehetősége marad, amint azt a 62. distinctio bevezetőjé- ben olvassuk: electio clericorum est, consensus plebis. Ezt a dictumot központi jelentőségű- nek tekintik Gratianus egész választáselmélete szempontjából.15 Gratianusnak ez az állás- foglalása arra irányul, hogy magyarázza, sőt - bizonyos mértékig - elutasítsa a választásnak azt a modelljét, amely a művében egybegyűjtött számos régebbi forrásban található. így egy I. Caelestinus pápától származó szövegben, mely a Decretumban két helyen is felbuk- kan, ezt olvassuk: nullus invitis detur episcopus. Cleri, plebis et ordinis consensus ac desiderium requiratur (D.61 c. 13; D.63 c.26).16 A 63. distinctio 8-25. fejezetében viszont olyan szövegek gyűjteményét találjuk, me- lyek a világi fejedelmek jogát hirdetik a püspök kiválasztásában való részvételre. Maga Gratianus már a 63. distinctio bevezető dictumában elutasítja a világiak közvetlen részvé- telét a választásban. Azt állítja, hogy a laikusoknak semmiképpen sem szabad belefolyniuk a választásba (nullo modo se debent inserire electioni). Ugyanannak a distinctiónak a 25. fe- jezetét követő dictumban (D.63 d.p.c.25) elismeri ugyan, hogy a világiakat és a fejedelme13 L'élection épiscopale 477. 14 Vö. BENSON 24, 3. jegyzet. 15 Vö. POTZ, R., Bischofsernennungen. Stationen die zum heutigen Zustand geführt haben, in Zur Frage der Bischofsernennungen in der römisch-katholischen Kirche, Hrsg. Greshake, G. (Schriftenreihe der Katholischen Akademie der Erzdiözese Freiburg), München - Zürich 1991, 25. 16 Vö. GANSHOF, F. L., Note sur l'élection des évéques dans tempire romain au IVe pendant la premiere mentié du Ve siécle, in Revue internationale des droits de l'antiquité 4 (1950) 487-495; CARON, P. G., Les élections episcopates dans la doctrine et la pratique de fEglise, in Cahiers de civilisation médiévales (Université de Poitiers) 11 (1968) 573-585; UA., Ipolerigiuridici del laicato nella Chiesa primitiva, 2Milano 1975, 198-228. 15
