Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiájának lehetséges forrásai (II. rész)
Ambrus Sabinushoz írt levelében mondja: ״...Apollinarisszal szemben jogos az óvatos- ság, mert valljuk, amint Isten formájában semmi sem hiányzott neki az isteni természetből és teljességből, úgy az ember formájában sem hiányzott neki semmi, amiért tökéletlenek embernek kellene nyilvánítani azt, aki azért jött, hogy a teljes embert üdvözítse. Nem is il- lenék, hogy aki másokban tökéletes művet vitt végbe, az önmagában szenvedjen tökélet- lenséget, mert ha valami belőle hiányzott, nem is mentette meg az egészet, ha nem men- tette meg az egészet, akkor tehát téved az, aki azt mondja, azért jött, hogy a teljes embert üdvözítse. Mivel azonban lehetetlen, hogy Isten hazudjon (Zsid 6,18), nem tévedett. Tehát mivel úgy jött, hogy az egészet megmentse és üdvözítse, az egészet fel is vette, ami az em- bér tökéletességéhez/teljességéhez tartozott’’.32 Ambrus ismerte Apollinariszt, és nemcsak az apollinaristákat! Az apollinarizmust azonban az arianizmus függvényeként szemléiéi, úgy is kezeli, a trinitarius dogma keretében. Ágoston szemléleti kerete ennél szorosabb, sokkal konkrétabban érzékeli a személyi egység kérdését, az apollinarizmusban rejlő monofizitizmust. Érdekes, hogy a De Spiritu Sancto-1 Ágoston élete végén írt művében, a De doctrina Christiana IV,21,46-ban idézte.33 4. Ágoston a/, apollinari/.inusról Egy évvel Ambrus halála előtt, 396-ban írta Ágoston a De diversis quaestionibus c. mun- káját, amelynek LXXX. fejezete ״Adversus Apollinaristas" igen tanulságos olvasmány.34 Apollinarisz az a ״bizonyos szerző”, akiről az ״apollinaristákat” elnevezték, akiknek állítá- sa szerint az Úr Jézus Krisztus nem vette fel az emberi értelmet, megrövidítették az Isten- ben az embert, amikor benne tagadták az értelmes lelket, ami az embert a lélek szempont- jából a ״barmoktól” megkülönbözteti (qua homo a pecoribus secundum animum differt), így valamiféle állati lényt vett fel az emberformával (belluam quamdam cum figura humani corporis suscepisse credatur). A Jn 1,14 ״Verbum caro factum est” mondatát Ágoston ma- gyarázva mondja: ״quam si diceretur, Verbum homo factum est”. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, az akár azt is állíthatja, hogy az Ige megváltozott, és átváltozott testté. Majd immár híressé és szokásossá vált mondatot idéz: ״valami olyanná válik, ami nem volt, és megszűnik az lenni, ami volt”. Majd jellegzetesen a Jn 1,14-et a Fii 2,7-tel értelmezi.35 Ez az érvelés ugyanaz, mint Nazianzoszi Szent Gergely Kledonioszhoz írt leveléé (Ep 101), 32 Ep 46. PL 16;1194C-1199B. Ep 48. PL 16;1202C-1203A: ״...adversus Apollinarem autem legitima circumspectio; ut confiteamur sicut in Dei forma nihil ei defuit divinae naturae et plenitudinis, sic in illa for- ma hominis nihil ei defuisse, quo inperfectus homo indicaretur; qui ideo venit, ut totum hominem salvum faceret. Neque enim decebat ut qui perfectum opus in aliis consummaverat, hoc imperfectum in se esse pateretur; si enim aliquid ei defuit, non totum redemit; si non totum redemit, fefellit igitur. Qui dixit ideo se venisse ut totum hominem salvum faceret, totum utique suscepit, quod erat humanae perfectionis.” 33 PL 34:112. A mű negyedik könyvét írta késői éveiben Ágoston. 3־י PL 40:93-96. 35 ״Nam si nimis haec intuentur verba, potest alius non minus perversus ex istis verbis ita calumniari fidei nostrae, ut dicat ipsum Verbum conversum et commutatum esse in carnem, et Verbum esse destitisse ....Et secundum lo quendi modum consuetudinemque celebriorem, quidquid fit quod non erat, desinit esse quod erat.Nec tamen ita haec verba intelligimus; sed etiam ipsi nobiscum ita itelligunt, ut manente Verbo quod est, ex eo quod accepit formam servi, non ex eo quod quod in illam formam aliqua mutatione conversum est, dictum sit, ״Verbum caro factum est”.---------44
