Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Somorjai Ádám: Jobbágyi Gábor: A méhmagzat életjoga
kéletlen állapotban vannak az emberek. Még sürgetőbb a felhívás, hogy tennünk kell valamit, amikor észrevesszük, hogy meg vannak ugyan a keresztény életelvek, de milyen nehéz kialakítani ezek szerint az életet, és a lelkiséget. Aztán, amikor valaki bajt, gondot, nehézséget észlel a lelkivilágban vagy a gazdasági életben, akkor azonnal cselekedni kell; ha valaki éhes, akkor enni kell adni; ha valaki eltévedt, meg kell mutatni a helyes utat. A keresztények azt állítják, hogy a manapság felvetődő súlyos testi és lelki, anyagi kérdések megoldásának a kulcsa a kezükben van. Ha igen, akkor rá kell mutatni a megoldásra. A szerző alapállása az, hogy az emberi élet alapkérdése, létének gyökérkérdése az, hogy az ember személy, aki lényegénél fogva szükségképpen közösségi természetű. Aztán kibontja és fölvázolja állítását. Kiindul Istenből és rámutat arra, hogy az Ősiét és az Őscselekvés is személyes jellegű, benne a személyiség és a szeretet azonos. Mert nincs szeretet személyiség nélkül, és személyiség sem létezhet szeretet nélkül. Aztán a teremtett és megváltott lét természetét vizsgálja meg, a személyiség és a szeretet fényében. Közben előkerül a keresztény hit és élet szinte valamennyi fontos kérdése. A szerző a lét gyökereinek ismeretét igyekszik feltárni, a dolgok végső természetét, a természetes és természetfeletti rend összhangját és mindezt azért teszi, hogy konkrétan segíteni tudjon a mai emberen. A keresztény hitnek, ha valóban a szeretet táplálja és mozgatja, akkor szembe kell nézni a közösségi élet konkrét feladataival, meg kell birkózni a valóságos élet feladataival. Elméletileg a felvetett kérdések egyetlen pontban futnak össze, a személyiség mélységeiben. Aki azonban bepillant ebbe a mélységbe, azt eltölti a szeretet, és akkor már elindulhat azon az úton, hogy testvérein segítsen, megvalósítsa a szeretet fő parancsolatát. Fila Béla ■ Jobbágyi Gábor, A méhmagzat életjoga. Pacem in Utero Egyesület, Budapest 1994. Az abortuszról egy kandidátusi értekezés nyomán Jobbágyi Gábor nevét az életvédelemben elkötelezett hívő jól ismeri csakúgy, mint az Alkotmánybíróság döntései iránt érdeklődő állampolgár: a miskolci egyetem jogtanára egyben a Pacem in Utero Egyesület egyik alapítója, és az 1988. évi abortusz könnyítő SZEM-rendelkezés elleni alkotmányossági óvás egyik szerzője, melynek köszönhetően az Alkotmánybíróság 1991. december 17-én európai viszonylatban is kiemelkedő elvi döntést hozott: a méhmagzat teljes jogalanyisága összhangban van az Alkotmánnyal. Más szavakkal: az élethez való jog megelőzi az önrendelkezés és az élet minőségének a jogát. Jobbágyi most kandidátusi értekezését jelentette meg, mely bár jogi és jogtörténeti, a kérdéssel foglalkozó hazai világi és egyház irodalom jó összefoglalását tartalmazza. A népesedés kérdése egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, a kairói népesedési és fejlődési világkonferencia (1994. szeptember) óta pedig napi hírek szintjén foglalkoztat mindenkit. Azt is megszoktuk, hogy ezen a területen „mindenki szakember", mindenki hozzáértő, továbbá, hogy e kérdésben szaktudósok: demográfusok vannak társadalmilag és tudományos szempontból is „hitelesítve" (ld. Kairót, ahol öt milliárd Földlakó véleményét államférfiak — értsd: pártpolitikában és választási periódusban érdekelt politikusok —, valamint demográfusok képviselték...). Elismerem, hogy a demográfia tudománya igen összetett, csak a céhbeliek értenek igazán hozzá, erről nem is hagyják, hogy megfeledkezzünk, mert minden egyes alkalommal tudomásunkra is hozzák. Ennek ellenére igen érdekes, hogy a demográfiával kapcsolatos legszélsőségesebb nézetek jutnak napvilágra, formálják a közvéleményt. Eltekintve a hírlapi zsurnalisztikái fogásoktól, itt utalnék Bródy András írására a Kritika 1994. júniusi számában, valamint vitájára Miltényi Károly demográfussal ugyanott, a szeptemberi számban. Itt nem kívánunk ehhez többet hozzászólni, csak konstatáljuk a tényt: Bródy András közgazdász számára „Az embertermelés (fajfenntartás, reprodukció) vulgáris és profán művelet. A természet csele, hogy a vulgus fennmaradását csábos profanitások biztosítják, és ez jól van így." — A keresztény ember véleménye a kérdésről nyilvánvalóan gyökeresen eltér ettől, ennek következtében másként is közeledik hozzá. Bármi legyen is azonban felfogásunk a népesedés kérdésében, Andorka Rudolf nyomán (Magyar Tudomány, 1994. augusztus, 958.1.) elmondhatjuk, hogy világméretekben „ellenkező előjelű, de egyformán súlyos" folyamatoknak vagyunk tanúi, és tegyük hozzá, a recenzens, talán minden hívő véleménye szerint ezeknek okai egyazon forrásból fakadnak. Itt azonban a hazai helyzetre, jog- és társadalmi gyakorlatra kívánunk figyelni. Jobbágyi Gáborral együtt elmondhatjuk, hogy századunk hazai népesedési helyzete kedvezőtlenül alakult, (a népesedés hiányt mininum két millióra teszi), továbbá: „1. Az elmúlt 35 évben bekövetkezett életszín52
