Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)

1995 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Martelet, Gustave - Tőzsér Endre (ford.): "A bárány, aki a világ teremtése előtt kiválasztatott" - A Jézus Szíve-tisztelet teológiájához

Ezért Isten címerállata már a világ teremtése előtt nem más mint a megsebzett bárány. Istennel sem fogunk másképp bánni, csak mint egy állattal, amelyet vágó­hídra vezetnek. Ő viszont le fog fegyverezni minket, bűnösöket, mert ő maga, aki országában az első, fegyvertelenné lesz. Ezáltal felborítja hamis, bűnös evidenciáin­kat és újjá formálja szívünket a maga mértéke szerint. Lázadó szabadságunk csak akkor fogja magát legyőzni engedni — s Isten reménykedik benne, hogy engedni fogja —, ha maga Isten engedi leöletni magát Fiában értünk. A bárány, aki a világ teremtése előtt kiválasztatott, azt jelzi, hogy a teremtő Isten egyetértett azzal, hogy teremtéséért maga váljék az első áldozattá, és hogy sohasem fogja rossznéven venni tőlünk azt az önfejű bolondságot, hogy ezt az utat járatjuk vele, hogy kinyilatkoz­tathassa számunkra lényegét. Mielőtt írásban igazolná számunkra azt a szeretetet, amellyel neki tartozunk, elsőként mutatja meg a kiválasztott bárányban a szere­tetnek azt a szakadékát, amibe teremtése révén beleereszkedik. E szimbolikus bárányteológiának a Jézus Szíve-tiszteletet illető következményei könnyen levonhatók, s azt is megkövetelik, hogy ezt az ájtatosságot bizonyos szempontból átalakítsuk. Világosan kitűnik, mi is volt e bárányteológia lényege: Krisztus szenvedéseit a mi bűneink, sőt méginkább a hálátlanságunk és az önelé­gültségünk okozzák. Ennek elismerése azt jelenti, hogy megnyílunk Krisztus szere- tete előtt. Ám ez a szeretet, amelyet szíve érez irántunk, nem pusztán emberi, valamiféle nesztoriánus értelemben vett szeretet. A Jézus Szíve-tiszteletnek nem lenne szabad megfeledkeznie arról, hogy Jézus emberi létével passiójában — csak­úgy, mint egész életében — Isten mélységeit tárja fel előttünk. Átszúrt szívén keresztül Isten titkának legmélyebb alapjaiig pillanthatunk és kell is, hogy pillant­sunk. Mivel Isten volt az első, aki szeretett minket, feláldozta a Fiát, akinek isteni szeretettel értünk dobog a szíve. Krisztus emberségének és a szívéhez kapcsolódó ájtatosságnak a teológiai di­menziói tehát nyilvánvalóak: nem a keresztrefeszített fájdalma iránti pszichológiai érzelem, hanem a kereszt misztériumának teljes egyházi szemlélete áll az előtérben. A Jézus Szíve-tisztelet felelevenítése megkívánja a bárány biblikus-szimbolikus teológiájában való elmélyedésünket. A fordítás alapjául a következő kiadás szolgált: Gustave Martelet: „Das Lamm, erwählt vor Grundlegung der Welt", in: Theologisches Jahrbuch 1981 (Hrsg, von W. Ernst, K Feiereis, S. Hübner, J. Reindl), Leipzig, St. Benno Verlag, 258-265. A tanulmány első megjelenési helye: Internationale katholische Zeitschrift 9 (1980) 36-44, Communio-Verlag, Köln. Fordította: Tőzsér Endre SchP. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom