Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Martelet, Gustave - Tőzsér Endre (ford.): "A bárány, aki a világ teremtése előtt kiválasztatott" - A Jézus Szíve-tisztelet teológiájához
Ezért Isten címerállata már a világ teremtése előtt nem más mint a megsebzett bárány. Istennel sem fogunk másképp bánni, csak mint egy állattal, amelyet vágóhídra vezetnek. Ő viszont le fog fegyverezni minket, bűnösöket, mert ő maga, aki országában az első, fegyvertelenné lesz. Ezáltal felborítja hamis, bűnös evidenciáinkat és újjá formálja szívünket a maga mértéke szerint. Lázadó szabadságunk csak akkor fogja magát legyőzni engedni — s Isten reménykedik benne, hogy engedni fogja —, ha maga Isten engedi leöletni magát Fiában értünk. A bárány, aki a világ teremtése előtt kiválasztatott, azt jelzi, hogy a teremtő Isten egyetértett azzal, hogy teremtéséért maga váljék az első áldozattá, és hogy sohasem fogja rossznéven venni tőlünk azt az önfejű bolondságot, hogy ezt az utat járatjuk vele, hogy kinyilatkoztathassa számunkra lényegét. Mielőtt írásban igazolná számunkra azt a szeretetet, amellyel neki tartozunk, elsőként mutatja meg a kiválasztott bárányban a szeretetnek azt a szakadékát, amibe teremtése révén beleereszkedik. E szimbolikus bárányteológiának a Jézus Szíve-tiszteletet illető következményei könnyen levonhatók, s azt is megkövetelik, hogy ezt az ájtatosságot bizonyos szempontból átalakítsuk. Világosan kitűnik, mi is volt e bárányteológia lényege: Krisztus szenvedéseit a mi bűneink, sőt méginkább a hálátlanságunk és az önelégültségünk okozzák. Ennek elismerése azt jelenti, hogy megnyílunk Krisztus szere- tete előtt. Ám ez a szeretet, amelyet szíve érez irántunk, nem pusztán emberi, valamiféle nesztoriánus értelemben vett szeretet. A Jézus Szíve-tiszteletnek nem lenne szabad megfeledkeznie arról, hogy Jézus emberi létével passiójában — csakúgy, mint egész életében — Isten mélységeit tárja fel előttünk. Átszúrt szívén keresztül Isten titkának legmélyebb alapjaiig pillanthatunk és kell is, hogy pillantsunk. Mivel Isten volt az első, aki szeretett minket, feláldozta a Fiát, akinek isteni szeretettel értünk dobog a szíve. Krisztus emberségének és a szívéhez kapcsolódó ájtatosságnak a teológiai dimenziói tehát nyilvánvalóak: nem a keresztrefeszített fájdalma iránti pszichológiai érzelem, hanem a kereszt misztériumának teljes egyházi szemlélete áll az előtérben. A Jézus Szíve-tisztelet felelevenítése megkívánja a bárány biblikus-szimbolikus teológiájában való elmélyedésünket. A fordítás alapjául a következő kiadás szolgált: Gustave Martelet: „Das Lamm, erwählt vor Grundlegung der Welt", in: Theologisches Jahrbuch 1981 (Hrsg, von W. Ernst, K Feiereis, S. Hübner, J. Reindl), Leipzig, St. Benno Verlag, 258-265. A tanulmány első megjelenési helye: Internationale katholische Zeitschrift 9 (1980) 36-44, Communio-Verlag, Köln. Fordította: Tőzsér Endre SchP. 85
