Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)

1995 / 1. szám - KÖRKÉP - Tarjányi Zoltán: Yves Congar bíboros, korunk kiemelkedő teológusa

zon belüli funkciókat és joghatóságot tárgyalja (ordo és iurisdictio; zsinatok az egyház életében; dogmatikai tények és az egyházzal kapcsolatos hit, stb.). A harmadik részben az egyháztanban megjelent XX. századi fontos munkákra reflektál.

Congart a II. Vatikáni zsinatra — melyre mint D. Chenu utal rá —, meg kellett hívni mint hivatalos szakértőt, ugyanis minden hányattatása ellenére az ekléziológia első számú tekintélye volt. Dinamikus közreműködéssel jó néhány dokumentum előkészítésében vett részt, s az eredményeket látva többször lelkesen megjegyezte: „az egyház az Evangéliumban szemléli önmagát."5

A zsinat után Congar — szellemi szabadságát visszanyerve — szélesebb tudományos távlatban dolgozhatott: szükség is volt ekléziológiai műveltségére, hogy ki lehessen bontani a tömör zsinati dokumentumok gazdagságát. Célként azt tűzte ki, hogy az egyetemes zsinat egyháztanát minél szélesebb sávban feldolgozza. Egymás után jelennek meg fontosabb művei: Jézus Krisztus (Jésus Christ, 1969), ő szerkeszti a II. Vatikáni zsinat egyháza (L'église de Vatican II. 1965-74) című három kötetes értékelést. Ő írja a Mysterium Salutis sorozat IV/1. kötetben megjelent Egy, szent, katolikus és apostoli egyház (L'Église me, sainte, catholicjue et apostolique, 1970) c. fejezetet. 1979-ben jelenik meg a Hiszek a Szentlélekben {Je crois en l’Esprit Saint) című, három kötetes munkája. Az utolsó termékeny esztendőt, 1984-et két fontos kötettel zárja: AII. Vatikáni zsinat (Le Concile Vatican II.), és az Ökumenikus tanulmányok (Essais oecuméniques). Az 1984-ben 80 éves Congar lezárja tudományos életművét: elhatalmasodó betegsége miatt ezután már csak rövidebb tanulmányokat tesz közzé, ill. interjúkra vállalkozik. Fontos megjegyezni, hogy idősödve kutatásai egyre inkább a Szentlélek felé irányulnak, bár ez is összefügg alapvető egyháztani érdeklődésével. Elképzelése szerint akkor lehet túllépni egy societas-látószögű egyházképen, ha egy pneumatológiai krisztológiát dolgozunk ki: „azaz a Lélek szerepét megértjük Jézus messiási életében, feltámadásában és megdicsőülésében, mely őt Úrrá tette, s az örök Fiúval hüposztatikusan egyesült embersége áttevődött a forma sémi-bői a forma Dei-be. Mindez a Lélek által teljesen átjárt, pneumatizált, a Lélek közlésére és a Lélek cselekvésére egyaránt alkalmas emberséget hozott létre."6

Congar életének és műveinek vázlatos áttekintése kialakít bennünk néhány összefoglaló megjegyzést. A külső szemügyre vétel két szempont kiemelésére jogosít fel:

1. Mindig konkrétan akarta szolgálni az egyházat, ezért a fontos és aktuális kérdések tisztázására szentelte idejét és életét. (Persze ehhez az is kellett, hogy a fontosat mindig meg tudja különböztetni a kevésbé fontostól, ill. a fontosnak látszótói.) Ez az oka, hogy nem írt nagy összefoglaló művet az egyházról, hanem ugyanazt a misztériumot mindig más és más oldalról megközelítve a kiemelkedő részproblémák megoldására kereste a választ. így egész életében az egyház titkának elemzésével foglalkozott, miként tette azt a II. Vatikáni zsinat is. „Minthogy a zsinat tanításába beépültek Congar kutatásai, életművét úgy is jellemezhetjük, mint a II. Vatikánum előkészítését és értelmezését."7

2. Személyes életével hitelesítette az egyháztani problémákkal küzdő teológiai erőfeszítéseit. Az egyházi hagyomány feltárását akkor is folytatta, amikor félreértésből modernizmussal vádolták. Az engedelmesség szellemében minden egyházi fenyítésnek és méltánytalanságnak alávetette magát: soha nem lázadt fel sem a hierarchia, sem közvetlen elöljáróinak döntései ellen. 70 évesen, immár rehabilitálva, így vallott erről: „Soha nem kerestem mást, mint hogy az engedelmesség és a hálaadás lelkületével ott legyek, ahol Isten válaszomat várja, s hogy beilleszkedjem üdvösségtervébe. Meggyőződésem, hogy e tervben mindenkinek helye van. Nem az a fontos, hogy a szerep dicsőséges vagy szerény: maga a terv nagyszerű. S az ember akkor lesz nagy, ha elfogadja saját helyét benne."8

44