Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - KÖRKÉP - Nikolasch, Franz - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A húsvéti három szent nap ünneplésének értelme és jelentősége
napját: A misztérium ünneplésében maga a misztérium lesz jelen! Az az egyházközség, amely tudatában van a húsvéti misztérium megjelenítésének, az a liturgiát nem csak bizonyos előírásoknak megfelelő rituáléként fogja végezni, hanem azonosulni fog vele. A szabad formálás lehetőségei Lehet valakinek az a véleménye, hogy a liturgia reformját túlságosan meghatározták a történeti megfontolások, s ezért nem képes megfelelni a mai élettapasztalat követelményeinek, azonban meg kell állapítanunk: A megújított liturgia mégsem merev keret, az ünneplő közösségnek sok lehetősége van a szabad alakításra. Ez azonban feltételezi, hogy a közösség előbb foglalkozzék az ünneplés értelmével és tartalmával. Felfogásunk szerint a liturgia elsősorban nem előírt rítusok elvégzése, hanem a hívő közösség életének a történése. Minden előírás fölött— ezek jogosságát nem lehet kétségbe vonni — ott vannak a mindenkori közösség követelményei; a közösség ünnepli és végzi az istentiszteletet, a közösség emlékezik az üdvösség misztériumáról. Az életre vonatkoztatott liturgia Helytelenül értenénk a liturgiát, ha az öncélúvá lenne. A liturgia mindig az életre irányul, az élet alakítja is. A liturgia és az élet kölcsönös viszonyban állnak egymással, sőt végső soron egynek kell lenniök. Mit használ a legszebb istentisztelet és minden liturgikus előírás legprecízebb teljesítése, ha nem esik vele egybe az élet. Ha így nézzük, a liturgia „veszélyes" emlékezés, mert állandóan arra szólít fel bennünket, hogy megvalósítsuk életünkben azt, amit az ünnepben megülünk. A liturgia és az élet, az istentisztelet és mindennapjaink egysége és egyezése állandó kihívás minden keresztény közösség számára. Hitelesebb lenne a keresztények élete, ha mindig tudatában lennénk ennek a kihívásnak. Egyetlen ünnepre sem érvényes ez annyira, mint a húsvéti misztérium ünneplésére. Ha ugyanis megkérdezzük magunktól, hogy mi volt tulajdonképpen az indító oka annak, hogy Jézus vállalta a szenvedést és a kínos kereszthalált, s hogy igazában miért lett ember, és miért vette magára az emberi sorsot, erre végső soron csak egy felelet van, amit maga a Szentírás ad meg: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda" érte (Jn 3,16). Isten szeretetének misztériuma... Az Úr halálának és feltámadásának misztériuma végső soron Isten emberek iránti odaadó szeretetének a misztériuma: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13). A húsvéti három napos ünnepben azzal a titokkal találkozunk, hogy Isten odaadóan szeret bennünket, embereket, azzal az odaadással, amely a Fiú megtestesülésében vette kezdetét és a kereszthalálban teljesedett be. Szenvedése előtt a Vacsora ünneplésében ajándékozta meg az Úr tanítványait ezzel a szerető odaadással, amely egész emberi egzisztenciáját hordozza, a kenyér és a bor lakomájának a jeleiben: „Ez az én testem, amely értetek adatik; ez az én vérem, amely értetek ontatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" S ezzel a közösséget nem csupán arra szólítja föl, hogy az Eucharisztia ünneplésében megemlékezzék az Úr teljes, szerető, értünk való önátadásáról, hanem hogy magáévá tegye a szerető odaadásnak ezt a szellemét! 35
