Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Farkasfalvy Dénes: Jézus gyermekkora az evangéliumokban
TANULMÁNYOK Farkasfalvy Dénes O.Cist. A V JÉZUSIG YERMEKKORA AZ EVANGÉLIUMOKBAN Jézus gyermekségéről két evangélium tartalmaz adatokat: Máté és Lukács. Ezek szavahihetőségét már az ősegyházban számos támadás érte. Tudjuk például, hogy a második századi Celsus (kb. 160 körül) a két evangélium közti ellentmondásokkal próbálta a kereszténység hitelét rontani. Hagyományos apologetikai témának mondható tehát a Mt 1-2 és Lk 1-2 közt felfedezhető vélt vagy tényleges ellentmondások kiküszöbölése. Az utolsó 100-150 évben azonban a kérdés teljesen új alapokra* helyeződött át.azzal, hogy mind '|.ukács mind Máté evangéliumának történeti.■ alapjairól új elméletek születtek. elmúlt negyven év során ezek a katolikus biblikusok körében is polgárjogot n^rtek. A19. század második felében kristályosodott ki az a felfogás, amely a szinoptikus evangéliumok egymástól való függését egy aránylag egyszerű s ma már szinte biblikus közhelynek számító elmélettel magyarázza. Az elmélet szerint a legrégibb evangélium Márké, amely jobbára szájhagyományon alapszik. A másik két szinoptikus evangélium, tehát Máté és Lukács, Márkot mint közös forrást használta anélkül, hogy Máté és Lukács egymás művét ismerte volna. Használtak azonban egy másik, azóta elveszett közös forrást is (a kutatás német szerzői adtak neki nevet: Quelle, tehát „forrás" vagy röviden Q), amely megmagyarázza mindazt a közös történetet és tanítást, amely Máténál és Lukácsnál megtalálható, de Márknál nem szerepel. Minthogy Jézus gyermekségért 1 Máté és Lukács csupa eltérő eseményeket közöl, a Quellét pedig a kutatók „jézusi mondás-gyűjteménynek" képzelték, nagyon hamar kialakult az az álláspont, hogy rr^ndkét gyermekségtörténet a teremtő képjelet szüleménye. Az óvatosabb szerzők ezt úgy fogalmazzák meg, hogy mind Máté, mind Lukács minimális hagyományra támaszkodva saját teológiai meglátásait öltöztette történeti elbeszélések formájába. A durvábban fogalmazó szerzők szerint a két evangélista azért, hogy tanítását népszerű módon kifejezze, mítoszt vagy legendát alkotott. A gyermekségtörténetek szavahihetőségének ez a lefokozása sokszor bámulatosan hiszékeny módon történik. Egyes modern szerzők meg vannak győződve arról, hogy Máté vagy Lukács alig-alig törődött a tényekkel, s ezért semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy egy-egy teológiai gondolatot kitalált történet formájában tárjon az olvasók elé. Az utolsó évtizedekbe Máté és Lukács első fejezeteinek ilyen tárgyalása katolikus kézikönyvekben is felleAető. Különös zavart kelt minden olyan kiacWány, amely a népszerűsítés vagy közAthetőség céljából a biblikus irodalom árnAltabb és fenntartásokkal közölt állításait gimnáziumi tanulók színvonalára leegAzerűsítve, de azért a tudomány katedrájának magaslatáról közli az „egyszerű hívővel" vagy „kedves olvasóval". A Szegedi Bibliakommentár1 két idevágó kötete sajnálatos példaként idézhető. Jerome Kodell OSB, ma az arkansasi New Subiaco kolostor apátja, írta a Lukács evangéliumot magyarázó 130 oldalas füzetet. Lk első két fejezetéhez fűzött magyarázatát így vezeti be: „Jézus fogantatásának, születésének és gyermekkorának elbe2
