Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Erdei Árpád: Az értelmi fogyatékos gyermekek érzelmi, erkölcsi és vallási nevelése
párbeszédek elősegítik mindig a személyesebb kapcsolat kialakulását, valamint a gyermek erkölcsi értékrendjének fejlődését. Az oligofrén gyermekek vallási nevelésében nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy szinte teljesen képtelenek bármiféle absztrakcióra. így nagyon nehéz feladatra vállalkozunk akkor, amikor a teremtés titkát (creatio ex nihilo), a Szentháromság misztériumát, vagy bármiféle elvont teológiai fogalmat szeretnénk számukra megmagyarázni. Sokkal egyszerűbb és célratörőbb, ha vallási nevelésüket (személyiségükből adódó kötődésük szem előtt tartásával) családi vonatkozású témával kezdjük. Jézus születése és családja — nagyszerű téma az érdeklődésük felkeltésére. Nagyobb sikerrel dolgozunk, ha mindezt illusztrálni is tudjuk: karácsonyi képeslapok, képzőművészeti albumok segíthetnek minket. (Budapesten pedig jó megoldás pl. egy látogatás a Nemzeti Galéria gótikus számyasoltárok kiállításán.) Magyarázzuk meg és kérdezzük többször vissza, kik láthatók a képeken és milyen családi kapcsolatban vannak Jézussal. Ugyanígy segítségünkre lehetnek húsvéti lapok is — ezekkel illusztrálva (illetőleg a számyasoltárok segítségével) mesélhetjük el nekik a húsvéti történéseket. Nehezebb feladat, mikor Jézus Krisztust, mint Istent próbáljuk bemutatni. Ki az Isten? Beszéljünk az Atyáról is. Elkerülhetetlen azonban, hogy ne valamilyen antropomorf kép alakuljon ki Róla bennük. Segítenek minket az ünnepek és azok családias jellege: már 1-2 hónappal Karácsony és Húsvét előtt elkezdhetjük a készülődést és beszélgetést. Használjuk ki az oligofrének manuális alkotási igényeit: rajzoltassunk, készítsünk egyszerű betlehe- mes játékot közösen. Szívesen hallgatják a szentírási történeteket is. Egyszerű mondatokban, érthetően adjuk őket elő, sőt el is játszathatjuk velük szereposztással. A lényeg: játékos formában ismerkedjenek a vallással. Szívesen tanulják a rövid, verses, dallamosan mondható imádságokat. Memoriterek tanulása értelmi fejlődésüket is elősegítik. Mondassuk az imákat közösen, de egyénileg is. A felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy az értelmi fogyatékosoknak korlátozott a transzcendencia iránti igényük és fogékonyságuk. Ez nem helytálló gondolkodás. Természetesen másképpen, de ők ugyanúgy nyitottak a földi létünk feletti valóság iránt — csak meg kell találni a megfelelő módot, hogy érdeklődésüket felkeltsük és fokozzuk ez irányban. Az egyház feladatai az oligofrén kiskorúak nevelésében A már említett Gravissimum educationis zsinati nyilatkozat a 3. pontban hangsúlyozza az egyház feladatát a nevelésben: „Végül az egyháznak is feladata a nevelés, sajátos okokból: először is azért, mert el kell ismemi, hogy nevelésre képes közösség, legfőképpen pedig azért, mert kötelessége hirdetni az üdvösség útját minden embernek".6 Ugyanerről a jog is beszél: „A nevelés feladata és joga különösképpen megilleti az egyházat, mert isteni küldetése van arra, hogy az embereket a keresztény élet teljességére segítse" (CIC 83 can. 794.1.) Tehát küldetéséből fakadó joga és feladata, hogy mindenkinek, így az értelmi fogyatékosoknak is megadja a megfelelő nevelést, hogy ezáltal a fogyatékosok is elérjék végső céljukat. Mivel az egyház maga is közösség, ezért feladata az oligofrén emberek integrációja. Több módon lehetséges ez: például hittancsoportok kapcsolatot vehetnek fel olyan családokkal, ahol értelmi fogyatékosok élnek, illetve olyan iskolákkal és intézményekkel, ahol ilyen gyermekekkel foglalkoznak. Kezdetben látogatást tehetnek a fogyatékosnál, ismerkedhetnek vele és környezetével, aztán meghívhatják hittancsoportjukba. Ennek a kapcsolatfelvételnek eredménye kettős irányú: mind a 246
