Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Erdő Péter professzorral az egyházjog mai problémáiról és feladatairól
A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE Erdő Péterrel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hiuttudományi Karának kánonjog professzorával — Hogyan látja az egyházjog és a teológia kapcsolatát? — A katolikus egyházjog önálló jogrendszer. Az a nagy és független közösség, melynek életét, sajátos céljaira irányuló működését szabályozza, maga a Katolikus Egyház. Csakhogy az Egyház misztérium. Hitünk tárgya is, nem csupán szociológiailag megközelíthető, társadalmi képződmény. így a kánonjog a teológiától elválaszthatatlan. Ezért nem lehet hit nélkül, teológiai látásmód nélkül helyesen kánonjogot művelni. Valójában nem arról kell beszélnünk, hogy az Egyházban van egyházjog, mintha ez a kettő egymástól elválasztható vagy egymással összekapcsolható, de éppezért merőben különböző valóság volna. Inkább azt kell mondanunk, hogy a jogi jelleg az Egyháznak teológiai természeténél fogva eredendően sajátja, így az egyházjog bemutatása az egyház egyik arcának, aspektusának ábrázolását jelenti. Katolikus hitünk szerint ugyanis — mint a II. Vatikáni Zsinat az Egyházról szóló hittani rendelkezésében újra hangsúlyozottan tanítja — az Egyház egyszerre látható és láthatatlan, kegyelmi és társadalmi-szervezeti valóság. Éppen ezáltal tud az üdvösség jele és hatékony művelője, valósítója, vagyis „szentsége" lenni a világ számára. Ahhoz pedig, hogy ez a „szent nemzet" felismerhető, látható, igazi jel lehessen, látható, egységes szervezetként kell megjelennie az emberi társadalomban. Ettől függ e szakramentális jel hatékonysága is. Mint Otto Semmelroth már a zsinat után nem sokkal hangsúlyozta: ha az Égyházat mint szentséget tekintjük, megkérdezhetjük, mi benne a szentségi jel (signum sacramentale). Erre a váíasz az lehet, hogy ez a jel éppen a látható egységet alkotó, intézményesen szervezett nép. De ha az Egyház kezdeteire történetileg visszatekintünk, ott is azt találjuk, hogy Krisztus tanítása, megváltó műve, szentségei, különösen a keresztség, az Eucharisztia és vele összefüggésben az egyházi rend szentsége, a Szentlélek ajándékai sajátos intézményesítő tényezőként szerepeltek. Ezek formálták a Krisztust követőket kezdettől szervezett néppé. Ezek a közös célok és intézményes működések szinte megkövetelték a tételes jogszabályok kikristályosodását. Vagyis lényegénél fogva dialektikus viszony áll fenn az Egyház misztériumának szentségi jellege és jogilag rendezett volta között. Azért és annyiban eredendően jogilag szervezett az Egyház, mivel szentsége az üdvösségnek. De az üdvösséget éppen azért és annyiban tudja hatékonyan jelezni és valósítani, mert jogilag szervezett. — Ha ennyire összetartozik ez a két dolog, indokolt-e egyáltalán megkülönböztetni a teológiát és a kánonjogot? — Ez a kérdés ma valóban aktuális. Létezik olyan katolikus egyházjogi iskola — a Klaus Mörsdorf tanításait továbbfejlesztő müncheni iskola —■, melynek egyes szerzői szerint az egyházjog olyan sajátos valóság, amit nem lehet a jog tágabb kategóriájába sorolni. Nem alkalmazhatók rá minden megszorítás nélkül a jogtudomány és az általános jogelmélet fogalmai, alapelvei. Inkább az Egyház teológiai valóságából, communio jellegéből kellene levezetni a kánonjog egész fogalomkészletét, alapelveinek összességét. 22
