Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Lukács László: Közösségben Istennel - egymással
— „A zsinat ráirányította figyelmünket a világiak értékes és egyedülálló szerepére, amelyet az egyház növekedése érdekében betöltenek. (...) Tudjatok együttműködni a világiakkal!". — „Missziós egyház akarunk lenni! (...) Ne engedjétek, hogy a papság erői kimerüljenek a meglévő struktúrák igazgatásában, hanem bátorítsátok azok lelkesedését, akik az elveszett bárány keresésére indulnak". — „Maradjatok egységben az imádságban, a lelkipásztori tervezésben és cselekvésben. Ez legyen nálatok tett látogatásom legfontosabb gyümölcse".15 A communio — láttuk — nem az emberi erőfeszítés eredménye, hanem Isten ajándéka. Az egyház a Feltámadt Krisztus Lelkének erejéből él, tagjai csak ehhez adhatják hozzá saját igenjüket. Napjainkban — éppen különösen buzgó keresztények részéről — mintha ismét jelentkeznék az a törekvés, amely mindent az ember teljesítményével kíván megoldani. Minden erejét megfeszítve dolgoznak az egyházért, s elvárják Istentől, hogy mihamar mutassa is meg az eredményt. A szükségszerű csalódás kijózaníthat és megtérésre indíthat: „Hacsak az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, aki építi azt". A zsinati atyáknak is meg kellett tapasztalniuk, hogy valójában a Szentlélek irányítja az egyházat, nem pedig emberek, legyenek bármily befolyásosak is. A zsinat így vehetett olyan fordulatot, amilyenre annak előkészítői aligha számíthattak. Bízhatunk benne, hogy hasonlóképpen történik a zsinat befogadásával, megvalósulásával is. Gyengeségünkben mutatkozik meg Isten ereje. Jegyzetek: 1. Zukunft aus der Kraft des Konzils, p. 19. Herder 1985. — 2. i. m. p. 24. — 3. V. ö. AII. Vatikáni zsinat tanítása, p. 22. Szent István Társulat 1975. — 4. KEK 772,774, 780, Szent István Társulat 1984. — 5. Lexikon für Theologie und Kirche, Bd. 12. p. 138 ff. Herder 1966. — 6. Otto Herman Pesch: Das zweite Vatikanische Konzil, p. 142 ff. Echter 1993. — AII. Vatikáni zsinat tanítása, p. 22 ff. — 7. V. ö. Kari Rahner - Herbert Vorgrimler: Kleines Konzilskompendium p. 105. Herder 1966; KEK 50-53.; O. H. Pesch: i. m. p. 161.;Alberigo - Congar-Pottmeyer: Kirche im Wandel p. 175 ff. Patmos 1982. — 8. Yves Congar: Szeretem az egyházat p. 35. Vigilia 1994.; V. ö. KEK 774, 775.; LG 1. — 9. Y.Congar: i. m. p. 16 ff. —10. O. H. Pesch: i. m. 137.; Peter Eicher: Neues Handbuch theologischer Grundbegriffe p. 363. Kösel 1984.; K. Rahner: Herders Theologisches Taschenlexikon Bd. 4. p. 268. Herder 1972. —11. Y. Congar: i. m. p. 41. —12. R. G. Weakland: A renewed priesthood in a renewed Church, in: Briefing 1955 25/9. — 13. Joseph Ratzinger: Theologische Prinzipienlehre, p. 391. Wewel 1982. —14. Zukunft aus der Kraft des Konzils. Die ausserordentliche Bischofssynode p. 19-48. —15. II. János Pál pápa magyarországi látogatása, 1991. augusztus 16-20. MKPK Sajtóirodája. „Néha a keresztények sem vették kellőképpen figyelembe a tudomány és a művészet jogos autonómiáját, így viszálykodások, viták és ellentétek keletkeztek. Ez sokakban azt a hiedelmet keltette, hogy a tudomány és a hit ellent mondanak egymásnak (vő. Gaudium et spes 36; továbbá 56, 59.) Ennek nem szabad megismétlődnie a jövőben. Másrészt jogosan reméljük azt, hogy megszűntek már azok az előítéletek, amelyek alapján a múltban tudósok és művészek nem egyszer ellentétes magatartást tanúsítottak a vallásos hittel szemben. Szükséges, hogy mindenki előtt világos legyen: a hit nem kényszerít rá a kutatóra előre gyártott sablonokat, és munkásságuk gyakorlati eredményeit sem akarja megváltoztatni vagy kisajátítani.” II. János Pál pápa a kultúra és a tudomány képviselőihez Budapest, 1991. augusztus 17. 208
