Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Patsch, Jakob - Pálvölgyi Gyula (ford.): Szükségmegoldásoknak nincs jövője - Megoldás-e a növekvő paphiányra a "kooperatív közösségvezetés"?
nünk. Rajtunk múlik, hogy egy olyan világban, ahol megfogyatkoztak a remény erőtartalékai, reménység-jellé lesz-e az egyház az emberek előtt. Olcsó megoldás volna — és gyermekded kiskorúság —, ha e feladatot a hivatalos egyházra és felelős tisztségviselőire hárítanánk. A keresztények arra hivatottak, hogy életükkel szólaljanak fel a hitelre méltó, azaz nagykorú egyház mellett, amelyben Isten közeledni kíván az emberekhez és a világhoz (a szolidaritás és a szeretet útján), s amely a hit közösségeként értelmezi magát. így lesz az empirikus egyház meghívássá a hit forrásvidéke és alapjai felé (a bibliai elmélkedés, a hittapasztalat elmélyítése révén); így lesz úttá, amelyen mindig visszatérhetünk a lelki erőforrásokhoz (a liturgiához és az imádsághoz ...). A keresztény nagykorúság kérdésköre végül azt is magában rejti, hogy mindnyájan felelősséget és kezességet vállalunk azokért a kis lépésekért, olykor nagyobbakért, amelyek az egyház hitelét erősítik, midőn ismételten útra kel és azon fáradozik, hogy az élő remény megtapasztalásának helye lehessen. Ugyanakkor — az élet más jelentős történéseihez és mélységdimenzióihoz hasonlóan — a nagykorúság megszerzése is sokba kerül: önmagunkkal kell fizetnünk. Az ismert dél-amerikai közmondás szerint „az utat lépteink kövezik". Jutalmulnem azt a jövőt kapjuk, amelyet, Jézus szavában és útjában bizakodva, az egyház és önmagunk számára üdvösnek tartunk akkor sem, ha késlekedik, aminek közeli eljövetelét egyházunkban olyannyira várjuk. Fordította: Mártonffy Marcell Forrás: Diakonia, 1992/5.311-319.o. Jakob Patsch SZÜKSÉGMEGOLDÁSOKNAK NINCS JÖVŐJE! MEGOLDÁS-E A NÖVEKVŐ PAPHIÁNYRA A „KOOPERATÍV KÖZÖSSÉGVEZETÉS"? 1. A kooperatív közösségvezetés modellje Az egyre növekvő paphiány ellensúlyozására, a lelkipásztorkodás fenntartására nem papok végzik a vezetés feladatait. Az Egyházjog 517. kánonja lehetővé teszi, hogy laikusok, nők és férfiak részt kapjanak az egyházközség vezetésében, noha a végső felelősség a papnál marad, aki a „moderátor" szerepét tölti be. A nem-pap többnyire lelkipásztori asszisztens, férfi vagy nő, aki püspöki megbízatással, a „moderátor" szerepet vállaló lelkipásztorral együttműködve önálló lelkipásztori felelősséget visel. Ennek az együttműködésnek pasztorális megnevezése: „kooperatív közösségvezetés". A paphiányt nem szabad elszigetelten tekinteni, hanem csakis az új közösségteológiával való összefüggésében: az együttműködés arra a teológiai alapra épül, hogy a közösség a lelkipásztori gondoskodásnak szubjektuma. 2. Problémák A pasztorális szükséghelyzetből kivezető út mindenképpen súlyos következményekkel jár. 181
