Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: A Szentírás szociológiai megközelítése, fundamentalista olvasata és értelmei
A feminista hermeneutikának is vannak megfontolandó felismerései. Több kérdés (vő. istenkép, férfi és nő kapcsolata, a nő státusa az egyházban) tisztázásához gyümölcsözően hozzájárulhatnak. Ám arról sem szabad megfeledkezni, hogy e hermeneutika könnyen áldozatul eshet olyan ideológiáknak, melyek egyszerűen a női emancipáció politikai, társadalmi szolgálatában állnak. A kontextuális megközelítések után, melyek — ismételjük — nagymértékben tekintetbe veszik a mai címzettek szociokulturális helyzetét, a dokumentum külön fejezetben foglalkozik a Szentírás — nemcsak protestánsok, hanem katolikusok között is terjedő —egyre tágabb teret nyerőfundamentalista értelmezésével. „ABiblia fundamentalista értelmezése abból indul ki — állapítja meg a Pápai Bibliabizottság —, hogy a Szentírás — Isten sugalmazott igéje, mely minden tévedéstől mentes — szó szerint érvényes és minden részletében szó szerint értelmezendő. A 'szó szerinti értelmezésen' a közvetlen betű szerinti magyarázatot értik, vagyis olyan értelmezést, amely eleve kizár műiden törekvést, amely a Bibüát történelmi fejlődésben értelmezi. A bibliaolvasás ilyen módon ellentétben áll a történetkritikai módszerrel, de a szentírásmagyarázat minden más tudományos módszerével is." E tömör meghatározás után a dokumentum röviden ismerteti a fundamentalizmus „keletkezés-történetét". Majd — nyilván aktualitása és népszerűsége miatt — részletesen felsorolja kifogásait, és szokatlanul éles hangon kritizálja bibliaértelmezését. A sokakat, elsősorban az életük kérdéseire a Bibliától választ váró keresőket foglyul ejtő vagy legalább is megtévesztő fundamentalista olvasat legfőbb hibáit a következő egyoldalúságokban, sőt tévedésekben látja. Abetű szerint olvasat „elutasítja a bibliai kinyilatkoztatás történeti jellegét..." „Nem akarja elismerni, hogy Isten sugalmazott igéje emberi nyelven fejeződött ki és az isteni sugalmazás hatására emberi szerzők írták le, akiknek képességei és adottságai korlátozottak voltak." Úgy kezeli a „bibliai szöveget, mintha azt szavanként a Szentlélek diktálta volna. Nem látja be, hogy Isten szavát egy adott nyelven és stílusban fogalmazták meg, amit a szöveg keletkezésének a kora is meghatároz. Nem fordít figyelmet az irodalmi formákra és az emberi gondolkodásmódra, amelyekkel a bibliai szövegekben találkozunk, holott a szövegek több korszakon át folyó kidolgozás gyümölcsei, és magukon viselik egészen eltérő történelmi adottságok nyomait." „...hangsúlyozza a tévedhetetlenséget a Szentírás szövegemek részleteiben, főként a történelmi tényekben és az ún. tudományos igazságokban." „...gyakran hajlamos figyelmen kívül hagyni a szöveg héber, arám vagy görög nyelvének sajátosságaiból eredő problémákat. Gyakran mereven ragaszkodik egy meghatározott régi vagy új fordításhoz. És nem fogadja el azokat az újraértelmezéseket (relecture) sem, amelyek magában a Bibliában előfordulnak." „Ami az evangéliumokat illeti, itt a fundamentalizmus egyáltalán nem számol az evangéliumi hagyomány fejlődésével, sőt, naivul felcseréli a hagyomány végső szövegét (amit az evangélisták leírtak) első alakjával (a történeti Jézus tetteivel és szavaival). Ugyanakkor elhanyagol egy fontos tényezőt: annak szempontjait és módját, hogy maguk az első keresztény közösségek miként értelmezték Jézus működését és üzenetét. Pedig éppen ez az őskeresztény értelmezés tanúsítja a keresztény hit apostoli eredetét, és közvetlen kifejezője annak. így a fundamentalizmus elvéti a célt, amelyet az evangélium eredendően szolgál." Ugyancsak megfontolandó, amit a dokumentum összegzésként ír: „Végső soron a fundamentalizmus elszakítja a szentírásmagyarázatot a hagyománytól, mivel a 'sola scriptura' elvén nyugszik. Ezzel szemben a hagyomány, amelyet Isten Lelke vezérel, a hívő közösségen belül a Szentírásból kiindulva szervesen fejlődik. A fundamentalizmusból hiányzik az a felismerés, hogy az Újszövetség a keresztény egyházban keletkezett, hogy a Szentírás az egyház Szentírása, hogy a hagyomány 146
