Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Balthasar, Hans Urs von - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Az egyház mint intézmény; A bűnös egyház
TANULMÁNYOK 90 évvel ezelőtt, 1905. augusztus 12-én született Luzemben. Az elemi iskola után a bencések engelbergi és a jezsuiták feldkirchi gimnáziumában tanult. Germanisztikai tanulmányokat végzett Bécsben, Berlinben és Zürichben. 1928. október 27-én doktorált germanisztikából és filozófiából a zürichi egyetemen (disszertációjának címe: „Az eszkatológia problémájának története a modem irodalomban''). 1929. október 31-én belépett a jézus Társaságába, elkezdte két éves noviciátusát Feldkirchben. 1931 őszétől 1933 nyaráig filozófiát tanult a jezsuita Filozófiai Fakid tás Berchmans-kollégiumában a München melletti Pullach- ban. 1933 őszétől 1937 nyaráig teológiát tanult Lyonban (Fourviere), 1936. július 26-án szentelték pappá Münchenben. 1937 őszétől 1939 nyaráig a „Stimmen der Zeit" szerkesztőségében dolgozott Münchenben, az 1939 év második felében a terciátust (a jezsuita képzés befejező fázisát) végezte a pullachi Berchmans-kollégiumban, 1940 elejétől egyetemi lelkész volt Bázelben. 1950-től, miután kivált a jezsuita rendből, a „Johannesgemeinschaft'' lelki vezetője, kiadó („Johannesverlag") és teológiai író volt, miközben Bázelben lakott. A II. Vatikáni zsinat után a pápai teológiai bizottság tagja lett, emellett sokrétű előadói és lelkigyakorlat vezetői tevékenységet fejtett ki. 1984-ben megkapta a „VI. Pál nemzetközi díjat". 1988-ban II. János Pál bíborossá nevezte ki. 1988. június 26-án, két nappal ünnepélyes beiktatása előtt meghalt. Hans Urs von Balthasar AZ EGYHÁZ MINT INTÉZMÉNY Hogy mi Jézus számára eredetileg az intézmény, azt a legtisztábban az eucharisz- tia intézményében látjuk: „Ez az én testem, értetek ontott vérem, ezt cselekedjétek emlékezetemre." Önmagát adja oda, minden elképzelést felülmúló reális módon, s ajándékát olyan formába pecsételi bele, amely elevenen megőrzi azt a teljes jövőre. Az eucharisztia csupán a legbelső magva annak az intézménynek, amit Krisztus egyházának nevezünk, s amelyhez még sok minden hozzátartozik, amit esetleg külön-külön üres buroknak, elidegenedésnek, megkövesedésnek ítélhetnénk, Jézus szándéka szerint viszont közvetlen jelenlétét teszi lehetővé és közvetíti. Ilyen mmdenekelőtt az (egyházi) hivatal, a Szentírás, a hagyomány és még az egyházjog is: csupa olyan dolog, amit Hegel a filozófia nyelvén „objektív szellemnek" nevez, keresztény szemmel viszont mindezek Krisztus jelenlétének különböző módjai. Nézzük először a hivatalt: ez Jézustól adott teljhatalom a tanításra, a megszentelésre, a nyáj legeltetésére, s ez végső soron — hála Istennek! — teljesen független attól, hogy a hatalmat gyakorló ember méltó-e rá vagy sem. Ha úgy volna, ahogyan a montanisták, messiánusok, donatisták, spiritualisták és a mai pünkösdösök között is sokan gondolják, hogy Krisztus Szent Lelkét csak az tudja adni, aki magában bírja, s annál inkább tudja adni, minél inkább birtokolja, akkor Krisztus jelenléte az ember életszentségének a mértékéhez lenne kötve, és így soha nem lehetnénk biztosak abban, hogy jelenlétét valóban tisztán és csorbítatlanul közvetítik számunkra. Honnan venné egy állítólag Lélekkel teljes ember a teljhatalmat ahhoz, hogy kimondja fölöttem a megfeszített Úr bűnbocsánatát, ha ő maga nem kapta volna meg hivatalosan ezt a hatalmat, mégpedig úgy, hogy számomra itt és most valósággá legyen a 129
