Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Gáspár Csaba László: Fila Béla professzorral. Életút, történelem, üdvösségtörténet
riilt ki, amikor a világ elé kellett állnom mint lelkipásztornak. A konkrét igehirdetés folyamán vált világossá, hogy azokat a kérdéseket, melyek a magam tudományos-reflexív érdeklődése számára mindig érdekesnek számítottak, nem tudtam a hívek felé közvetíteni, még ha értelmiségiek voltak is. A schola-ban használatos meghatározásokkal alig lehetett operálni. Idővel megéreztem, hogy szakadék van a teológia — a skolasztikus teológia — és a mindennapok élt kultúrája között. Figyelembe kell venni a korabeli adottságokat mind politikai, mind szellemi összefüggésben. Az ötvenes években gyakorlatilag el voltunk zárva a világi kapcsolatoktól. Az egyház helyzetét alapvetően meghatározta a külső, politikai korlátozottság. Ez azonban csak részben hatott a teológiában uralkodó szellemre, mely, bár mindenkor a politikai egzigenciák közepette, de soha sem azoknak engedelmeskedve teszi a dolgát. Egyrészt tanáraink is mindannyian a régi vágású képzéssel rendelkeztek, és nem kapcsolódtak — nem is kapcsolódhattak — bele az európai teológiának a vérkeringésébe, másrészt — és ez a lényegesebb — az egyház — alap beállítottsága szerint — egy eleve kialakított teológiai véleménnyel rendelkezett, mely nem a konkrét, aktuális helyzetre reflektált. Akkoriban pontos, határozott, végérvényesnek tűnő válaszokat tudtunk adni a teológiában, amihez elegendő volt az alapvető kézikönyvek ismerete. Annyi történeti érzékem már fiatal koromban is volt, hogy éreztem, Szent Tamásnak a feleletei saját korának a kérdéseire válaszolnak, de ezek a feleletek, melyeket ma is egyre ismételnek, nem a jelenre, nem a kor problémáira, és végképp nem az én kérdéseimre válaszolnak. — Hamarosan Rómába került. Vajon ott korszerűbb feleleteket kapott a kérdéseire? — Alapvetően megváltozott a teológiai gondolkodásom fejlődésének iránya, amikor Rómába kerültem. Mivel az ötvenes években folytattam teológiai tanulmányaimat, itthon akkoriban még jóformán semmit nem hallottam azokról, akikkel Rómában találkoztam: Rahnerről, Heideggerről és a mai teológusokról... ...Hogy milyen élmény volt megérkezni Rómába, és átlépni az egyetem küszöbét? Olyan volt ez, mint amikor Pótharasztpusztáról, ahol születtem, elvittek Kecskemétre, a nagytemplomba... Hatalmas világ nyílt meg. Új volt, roppant méretű, és — akkor még nagyon így éreztük — szabad. A Gregoriánén akkor 3600 növendék volt és 180 tanár. Mikor megérkeztem, a kezembe nyomtak egy könyvet, amelyben száznál is több bölcseleti előadás, kurzus kínálkozott választásra. Rómában ismertem meg igazán Martin Heideggert. Egyik tanítványa, J. B. Lotz előadásait szívesen hallgattam, s ő gyakran idézte Heideggert, sőt az egyetemen széltében- hosszában voltak Heidegger-kurzusok. Először Heideggerről akartam írni a disszertációmat, de kiválasztott szaktanárom, R Henrici azt mondta, hogy addig nem írhatok róla, amíg él, mert tőle azért a teológiában tartani kell; jó ugyan amiket ír, de még aktív, és nem tudjuk, hogyan fogja befejezni, ezért még nem tanácsos róla értekezni. Rómában persze nem csak Heideggert ismertem meg, hanem Rahnert is. A későbbiek során ők jelentették a gondolkodásom számára a legfontosabb támpontokat. Rahner személyesen is megfordult Rómában, s én hallgattam előadásait. Ezen kívül pedig a tanáraim — G. Szaszkievicz, O'Farrell, J. de Finance — többször említették Rahnert. Noha filozófiát végeztem, olykor átjártam a teológiára is, meghallgatni egy-egy dogmatika eladást. Akkoriban a Gregoriánén általában hivatalosan elismert módszernek számított a transzcendentális módszer. A filozófusok többnyire elfogadták, hogy a filozófiában a transzcendentális reflexió a megújított tomizmus eljárásmódja. Ez a módszer pedig összefonódott Rahner nevével. Ez a teológiára is érvényes. A transzcendentális módszer ősatyja a skolasztikában J. Marechal, s különösen Lotz és Rahner dolgozta ki a módszer alkalmazását a schola-n belül. így tehát az akkor leginkább bevett vizsgálati metódus megismerésén keresztül akadtam Rahnerre. 86