Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)

1994 / 1. szám - Szennay András: Az élet ünnepe elé

zony mondom nektek, aki igéimet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van..." (Jn 5,22.24). A megméretésre, az ítéletre azonban nem kell bizonytalan ideig vámunk, az nap mint nap folyamatosan történik. E világ ún. „végső dolgai" — halál, ítélet, üdvösség és kár­hozat — már ma jelenlévőkké válnak. Általában így gondolkodunk, így szólunk: az em­ber a földi vándorlás során egyszer elérkezik a „határhoz" — végleg elpihen, meghal. Ez után következik majd az örök élet. Mióta Krisztus eljött közénk, értünk szenvedett, meg­halt és feltámadt, mindaz, aki e világra születik, a „megkezdett örök élet" részesévé vál­hat. Ha valóban Jézussal, őáltala és őbenne él — legyen bár szüksége az evilági és túlvi- lági szenvedés tisztító hatására —, a földön megkezdett örök élet folytatása várja „oda­át". Amennyit Jézus szavaiból és tetteiből, szeretetéből, türelméből és alázatából az „át­lépés" órájában, az ítéleten fel tudunk mutatni, annyi marad meg önmagunkból az örök­kévalóság számára. Minden egyéb — pénz, hímév, hatalom, nyomor és szenvedés — végleg mögöttünk marad. A krisztushívő ember „mérlegét" a cselekvő szeretet tettei óv­ják meg a deficittől. Ezt a „mérleget" Isten fogja felülvizsgálni, de önmagunknak kell elkészítenünk, Isten elé tárnunk. * * * Az ortodox egyházban a gazdag és színes nagyszombati vigilia után a jelenlévők meg­ölelik egymást és boldogan mondják: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! (Istennek hála, ez a gyakorlat lassan nálunk is kezd terjedni.) Ezt az ünnepi kiáltást viszik ki a hívek az utcára, így köszöntik egymást otthon, családi és baráti körben. Más, jelesebb ünnepi al­kalmakkor is ez a köszöntésük. Úgy tűnik, gondolat- és lelkivilágukban még eleveneb­ben él a meggyőződés, mint a nyugati kereszténységben: Krisztust nem győzte le az el­múlás, a halál, Ő feltámadt és él. Amikor Pál apostol a korintusi híveknek Krisztus feltá­madásáról írt (lKor 15), nemcsak emlékezett, hanem előre is mutatott. És óvott a csak evilágban pislákoló reménytől. „Ha csakis ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél". (lKor 15,19) Krisztus az „ősminta", „O a kezdet, az elsőszülött a holtak közül" (Kol 1,18), aki előt­tünk jár, hogy minden földi vándor számára szállást készítsen az atyai otthonban. Igazo­lása Ó Isten szándékának és hatalmának, aki az embert az életre hívta meg és nem a halálra, a végleges elmúlásra. Krisztushitünk jogos reményt ébreszt mindannyiunkban: az élet erősebb mint a halál, az élet és a halál párbajában az élet győzedelmeskedik (vö. húsvéti szekvencia). Mindaz, aki hisz Krisztus megmentő erejében, aki e hitből fakadóan a szeretet tetteit gyakorolja, az „a halálból átjut az életre" mert szereti testvéreit, (ljn 3,14) „Aki nem szeret, az (vi­szont) a halálban marad", (ljn 3,14) Ez a kárhozat: következetes „nem", szembeszállás Isten szeretetével, a szerető Istennel és az embertestvérekkel. Élet a halál után? — igen, ebben remél, erre vágyik szinte minden ember. És ebben a hitben él és hal minden krisztushívő. Olyannyira, hogy a nemegyszer „ígéretesnek" tű­nő földi élet helyett odaadja, felajánlja evilági életét, hogy folytathassa azt az örökkéva­lóságban. Jézus Krisztushoz fűződő kapcsolatunk erősebb a halálnál, életet, örök életet biztosít számunkra. Eljövendő élet? — nem, hanem már megkezdett örök élet. A holnap, örök holnapunk a mába van beágyazva. És függ is a mától. Egyetlen krisztushívő sem várhatja ölhetett kézzel a beteljesedés óráját, a jelen gondjait sztoikus nyugalommal tűrve. Nem nagy tet­teket, hanem „még nagyobbakat" kell véghezvinnie. Az éhezőknek enni, a szomjazók- nak inni kell adnia. Feladata, hogy befogadja a vándorokat, ruházza a mezíteleneket, meglátogassa és vigasztalja a betegeket, a fogságban sínylődőket. (Vö. Mt 25,35-46) A szeretet tettei teljes erőbevetést, kemény munkát igényelnek. S bár tudjuk, hogy az „evilági paradicsom" csak álmodozásainkban létezik, mégsem törődünk bele a tapasz­talható nyomorúságba, igazságtalanságba. A valóban krisztushívő ember hadat üzen 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom