Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - Szennay András: Az élet ünnepe elé
zony mondom nektek, aki igéimet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van..." (Jn 5,22.24). A megméretésre, az ítéletre azonban nem kell bizonytalan ideig vámunk, az nap mint nap folyamatosan történik. E világ ún. „végső dolgai" — halál, ítélet, üdvösség és kárhozat — már ma jelenlévőkké válnak. Általában így gondolkodunk, így szólunk: az ember a földi vándorlás során egyszer elérkezik a „határhoz" — végleg elpihen, meghal. Ez után következik majd az örök élet. Mióta Krisztus eljött közénk, értünk szenvedett, meghalt és feltámadt, mindaz, aki e világra születik, a „megkezdett örök élet" részesévé válhat. Ha valóban Jézussal, őáltala és őbenne él — legyen bár szüksége az evilági és túlvi- lági szenvedés tisztító hatására —, a földön megkezdett örök élet folytatása várja „odaát". Amennyit Jézus szavaiból és tetteiből, szeretetéből, türelméből és alázatából az „átlépés" órájában, az ítéleten fel tudunk mutatni, annyi marad meg önmagunkból az örökkévalóság számára. Minden egyéb — pénz, hímév, hatalom, nyomor és szenvedés — végleg mögöttünk marad. A krisztushívő ember „mérlegét" a cselekvő szeretet tettei óvják meg a deficittől. Ezt a „mérleget" Isten fogja felülvizsgálni, de önmagunknak kell elkészítenünk, Isten elé tárnunk. * * * Az ortodox egyházban a gazdag és színes nagyszombati vigilia után a jelenlévők megölelik egymást és boldogan mondják: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! (Istennek hála, ez a gyakorlat lassan nálunk is kezd terjedni.) Ezt az ünnepi kiáltást viszik ki a hívek az utcára, így köszöntik egymást otthon, családi és baráti körben. Más, jelesebb ünnepi alkalmakkor is ez a köszöntésük. Úgy tűnik, gondolat- és lelkivilágukban még elevenebben él a meggyőződés, mint a nyugati kereszténységben: Krisztust nem győzte le az elmúlás, a halál, Ő feltámadt és él. Amikor Pál apostol a korintusi híveknek Krisztus feltámadásáról írt (lKor 15), nemcsak emlékezett, hanem előre is mutatott. És óvott a csak evilágban pislákoló reménytől. „Ha csakis ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél". (lKor 15,19) Krisztus az „ősminta", „O a kezdet, az elsőszülött a holtak közül" (Kol 1,18), aki előttünk jár, hogy minden földi vándor számára szállást készítsen az atyai otthonban. Igazolása Ó Isten szándékának és hatalmának, aki az embert az életre hívta meg és nem a halálra, a végleges elmúlásra. Krisztushitünk jogos reményt ébreszt mindannyiunkban: az élet erősebb mint a halál, az élet és a halál párbajában az élet győzedelmeskedik (vö. húsvéti szekvencia). Mindaz, aki hisz Krisztus megmentő erejében, aki e hitből fakadóan a szeretet tetteit gyakorolja, az „a halálból átjut az életre" mert szereti testvéreit, (ljn 3,14) „Aki nem szeret, az (viszont) a halálban marad", (ljn 3,14) Ez a kárhozat: következetes „nem", szembeszállás Isten szeretetével, a szerető Istennel és az embertestvérekkel. Élet a halál után? — igen, ebben remél, erre vágyik szinte minden ember. És ebben a hitben él és hal minden krisztushívő. Olyannyira, hogy a nemegyszer „ígéretesnek" tűnő földi élet helyett odaadja, felajánlja evilági életét, hogy folytathassa azt az örökkévalóságban. Jézus Krisztushoz fűződő kapcsolatunk erősebb a halálnál, életet, örök életet biztosít számunkra. Eljövendő élet? — nem, hanem már megkezdett örök élet. A holnap, örök holnapunk a mába van beágyazva. És függ is a mától. Egyetlen krisztushívő sem várhatja ölhetett kézzel a beteljesedés óráját, a jelen gondjait sztoikus nyugalommal tűrve. Nem nagy tetteket, hanem „még nagyobbakat" kell véghezvinnie. Az éhezőknek enni, a szomjazók- nak inni kell adnia. Feladata, hogy befogadja a vándorokat, ruházza a mezíteleneket, meglátogassa és vigasztalja a betegeket, a fogságban sínylődőket. (Vö. Mt 25,35-46) A szeretet tettei teljes erőbevetést, kemény munkát igényelnek. S bár tudjuk, hogy az „evilági paradicsom" csak álmodozásainkban létezik, mégsem törődünk bele a tapasztalható nyomorúságba, igazságtalanságba. A valóban krisztushívő ember hadat üzen 4