Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - KÖRKÉP - Gyürki László: Az Ó- és Újszövetség húsvétja
lemhez, amelyben állunk és dicsekszünk a reménységgel" — mondja az Apostol. (Róm 5,2a) Jegyzetek: 1. Kaufmann, Franz-Xaver: Referat am 1. Kongress der Europäischen Gesellschaft für Kath. Theologie vom 4-9. April 1992. Stuttgart—Hohenheim — 2. Cox, Harvey: The Secular City. 1962. (németül: Stadt ohne Gott? Stuttgart, 1965.) — 3. Gaudium et spes" lelkipásztort konstitúció. Nr. 36. 44. — 4. Tillich, Paul: The Future of Religion. New York, 1966. — Balthasar, Hans Urs v.: Die Gottesfrage des heutigen Menschen. 1956. — Rahner, Karl: Reflexionen zur Säkularisierung. In: Schriften VIEL Einsiedeln, 1967.637 ff. — 5. Gilson, Étienne: L'Esprit de la philosophie médiévale. Paris, 1932. — Crouzel, Henri: L'actualité d'Origéne. Rapport de la foi et des cultures. Une théologie en recherche. In: Nouvelle Revue Théologique. 112 (1980) 386-399. — 6. Jonas, Hans: Das Prinzip Verantwortung. Versuch einer Ethik für die technologische Zivilisation. Frank- furt/Main, 1987. — 7. Ez volt a késő antik világ „epokhé"-szabálya (Sextus Empiricus). Az a praktikus norma viszont, hogy az igazságot nem kell keresni, vagy másként: jobb minden kategorikus ítélettől tartózkodni (az epikureusok ,,ataraxia"-eszménye), már normatív jellegű, ezért ellentmondó. — 8. Nem ezt akarja kifejezni a tudományelméletben Paul Feyerabend radikális „Anything goes!" elve és a modális logika szemantikája, amelyben pusztán formális szempontból ellentmondásos helyzeteket is számba kell venni. — 9. Wojtyla, Karol: Primat des Geistes. Philosophische Schriften. Vatikanstadt, 1979. S.37-200. 235-264. — 10. „Ad Gentes divinitus" missziós dekrétum. Nr. 11. (Elhangzott a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének 1993. november 6-án tartott tanulmányi napján.) Gyürki László AZ Ó- ÉS ÚJSZÖVETSÉG HÚSVÉTJA „Ez az éjszaka, amelyen az Úr virrasztóit, hogy kihozza őket Egyiptom földjéről, legyen Izrael fiai számára is az Úr tiszteletére átvirrasztott éjszaka minden nemzedéken át." (Kiv 12,42) — A legrégibb húsvéti levél, amely Kr. u. 57 előtt íródott a kereszténység legszebb üzenetét tartalmazza: „El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták. Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével." (lKor 5,7-8) Ha meg akarjuk érteni a keresztény húsvétot, vissza kell idézni a zsidó húsvétot: hogyan ünnepelte azt Jézus, hogyan ünnepli ma is az ő népe, nemcsak Izraelben, hanem az egész világon. A zarándok ünnepekre igen sokan jöttek össze. A Talmud és Josephus Flavius csillagászati számokat mondtak (2,3-3 millió!). Valószínű, hogy a 25-30 ezer lakosú Jeruzsálemben 100 ezer ember is volt ilyenkor. „Elfogyasztani a húsvéti bárányt" annyi, mint megülni a húsvéti vacsorát. Amikor a választott nép a bárányt fogyasztja, újra átéli szabadulását. A húsvét ugyanis nemcsak vallási megemlékezés, hanem egyszersmind időszerűsítése, megújítása egy eseménynek. Amikor a hívő zsidó elfogyasztja a bárányt, „ma" szabadul fel. Az ünnep nem korlátozódik csupán az első húsvét bibliai eseményének megemlékezésére, ezt minden hívő zsidó ma is átéli. Rasi rabbi tanítja: amikor a Bibliában „ma" (héberül "hajóm") olvasható, ez nem Mózesről vagy a prófétákról szól, hanem az olvasóról, vagy inkább Isten „mai" napjáról, aki hív, hogy meghalljuk. Jézus idejében a húsvéti lakomát Jeruzsálemben kellett elkölteni (Kiv 12,1-14; MTörv 16,1-8; Ez 45,18-24), de szabad volt a város falain kívül táborozva is elfogyasztani. A báránynak egyévesnek kellett lenni. Ez a zsenge kor, mely az ártatlanság jelképe, különösen alkalmassá teszi, hogy annak a szövetségnek jelképe legyen, amelyet Isten Izraellel mint nemzettel kötött — tanítják a rabbik. A bárány minden csontjának érintetlen26
