Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 1. szám - KÖRKÉP - Csóka Gáspár: Szent Benedek, a béke követe - VI. Pál pápa 30 éve nyilvánította Európa védőszentjévé
nem a gyenge béke, amely csak engedmények árán érhető el. Olyan béke ez, amely a metszőkéstől sem riad vissza, amely a konfliktusokat nem fojtja el, hanem szembenéz velük: mindig óvatosan és gyógyítóan, mint az orvos, a pásztor vagy az atya. A békét nem lehet megparancsolni, a béke az egészség kifejeződése. Az embereket először meg kell gyógyítani ahhoz, hogy békében élhessenek. Aki békét akar, az a gyengeségeket nem nyomja el, nem tagadja le, hanem elvállalja és gyógyítja. Aki békét akar, annak nem szomorúságot, hanem reményt és bizalmat kell teremtenie a közösségben. S aki egyszer is megpróbálta ezt közvetlen környezetében, az tudja, hogy milyen komoly igényt támaszt Szent Benedek az emberrel szemben, amikor azt kívánja tőle, hogy békét teremtsen, bátorítson és gyógyítson. És Szent Benedek ma éppen arra hív fel bennünket, hogy tanuljunk tőle, és a békének olyan helye legyünk, amely sugárzik, amely elterjeszti maga körül a remény és bizalom légkörét. Az a Szent Benedek, akit VI. Pál pápa 1964-ben a „béke követének" nevezett akkor, amikor modern Európánk védőszentjévé tette, nem állít fel semmiféle békeprogramot, hanem békét teremt maga körül. Nem valakivel vagy valamivel szemben lép föl, hanem a konkrét emberekért, szerzeteseiért, a montecassinoi monostor közösségéért. Egy összekavarodott, bomlóban lévő világ alkonyán építi közösségét, és megpróbál benne helyet adni Krisztusnak és Krisztus békéjének. Ugyanakkor nem lép föl azzal az igénnyel, hogy a világnak a béke modelljét mutassa be. A küldetés igénye nélkül valósít meg maga körül olyan keresztény életet, amely napról napra a keresztény közösség építésén dolgozik. Építő ember Szent Benedek, aki csüggedés és elkedvetlenedés nélkül egyszerűen azt teszi, ami kézenfekvő. Pozitív beállítottságú ember, aki nem rombol, nem vitatkozik, hanem teszi azt, amit lelkiismerete szerint itt és most tenni tud és tenni lehet. Ma talán ez Szent Benedeknek a legfontosabb nekünk szóló tanítása. Legyünk olyan pozitív emberek, akik tudnak építeni anélkül, hogy másokat rombolnának. Le kell mondanunk arról, hogy nagy programokat állítsunk föl. Mert a napi feladatok és a közeli dolgok elől is lehet programokba menekülni. S ezért azon se törjük a fejünket, hogy a világ előtt hogyan igazolhatjuk feladatunkat. Egyedül az lenne a fontos, hogy mi is, mint Szent Benedek, tegyük azt, ami éppen előttünk van, hogy azt a közösséget, azt a családot, azt a munkahelyet, ahol éppen vagyunk, a valódi és érett béke helyévé tegyük. Ott építsünk, ahol állunk. Ha így teszünk, akkor mindig helyet adunk magunkban és közösségünkben Istennek is, aki a megbocsátás, a szeretet és a béke. Walter Nigg a szentekről írva azt mondja: egyetlen szentben sem ölt testet a szentség egészen. Ez így igaz. De mégis, ha mi ma erre az egyetlen benedeki hangra figyelünk, már megsejthetjük, hogy Isten gazdagságából éppen azt sugározza felénk, amire igen nagy szükségünk van. Szeretnénk bizalommal, reménnyel nézni Európa, s ezen belül a magunk jövője felé. De a széthúzás, a békétlenség, a megnemértés nagyon közeli és nagyon reális veszélyei megint aláássák ezt a bizalmunkat. Szükséges tehát, hogy ebben a sok külső békétlenséget, háborút megért ősi monostorban megerősítsük reményünket, felszítsuk készségünket közösségünk, szűkebb-tágabb hazánk békéjének építésére, és ehhez Szent Benedek oltalmazó közbenjárását kérjük. Elhangzott a pannonhalmi Bazilikában 1993. július 11-én, Szent Benedek ünnepén. 20