Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 4. szám - KÖRKÉP - A család Isten tervében (részlet a Katolikus Egyház Katekizmusából)
telkedből tiszteld az apádat, s anyád fájdalmait soha el ne feledd. Gondolj arra, hogy általuk létezel; hogy hálálod meg, amit veled tettek?" (Sir 7,27-28.). A fiúi tisztelet az igazi szófogadásban és engedelmességben mutatkozik meg. „Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását! (...) Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled" (Péld 6,20-22). „A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést" (Péld 13,1.). Mindaddig, amíg a gyermek szülei otthonában él, engedelmeskednie kell szülei minden kérésének, amelyet az ő vagy a család java motivál. „Gyermekek, fogadjatok szót szüléiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében" (Kol 3,20.). (Vö. Ef 6,1.) A gyerekeknek engedelmeskedniük kell nevelőik ésszerű előírásainak és mindazoknak is, akikre a szüleik bízták rá őket. De ha a gyermek lelkiismeretében meg van győződve arról, hogy erkölcsileg rossz, ha egy ilyen parancsnak engedelmeskedik, ne kövesse azt. Felnőve a gyermekek továbbra is tisztelik szüleiket. Kitalálják kívánságaikat, szívesen kikérik tanácsaikat és elfogadják jogos figyelmeztetéseiket. A szülők iránti engedelmesség a gyermekek nagykorúságával megszűnik, de a tisztelet nem, az örökre kijár. Ennek gyökerei valójában az istenfélelemben találhatók meg, amely a Szentlélek ajándékainak egyiké. A negyedik parancsolat figyelmezteti a felnövekedett gyermekeket a szülők iránti felelősségükre. Amennyire csak tudnak, anyagi és erkölcsi támogatást kell nyújtaniuk nekik öreg napjaikban, betegség, magány vagy elkeseredés idején. Jézus emlékeztet a hálának erre a kötelességére. (Vö. Mk 7,10-12.) Isten az apát megdicsőíti gyermekei előtt, s az anyának jogot ad fiai fölött. — Aki tiszteli apját, levezekli bűneit, s aki becsüli anyját, az kincset gyűjt magának. — Aki tiszteli apját, az majd örülhet fiainak, s meghallgatást nyer, hogy ha imádkozik. — Aki tiszteli apját, hosszú életű, s az Úrnak szolgál, aki anyját felüdíti: szüleit szolgálva Istennek is szolgál! (Sir 3,2-6.) Fiam, legyen gondod elaggott apádra, és ne szomorítsd meg életed egy napján se! Nézd el neki, ha értelme csökken, ne vesd meg, ha virágjában van is az életed. (...) Gonosz, aki semmibe sem veszi az apját, azt, aki bántja az anyját, megátkozza az Úr (Sir 3,12-13,16.). A gyermeki tisztelet kedvez az egész családi élet összhangjának, érinti a fivérek és nővérek közötti viszonyt. A szülők iránti tisztelet kisugárzik az egész családi légkörre. „Gyermekeinek gyermeke az öreg koronája" (Péld 17,6.). „Viseljétek el egymást szeretettel... teljes alázatban, szelídségben és türelemben" (Ef 4,2.). A keresztényeknél nagy hála illeti meg azokat, akiktől a hit ajándékát, a kereszt- ség kegyelmét és az életet kapták az egyházban. Lehetnek ezek a szülők, más családtagok, nagyszülők, lelkipásztorok, hitoktatók vagy más mesterek vagy barátok. „Mert jól emlékszem őszinte hitedre; ez előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és most — biztosan tudom — téged is eltölt" (2Tim 1,5.). A szülők kötelességei A házastársi szeretet termékenysége nem korlátozódik csupán a gyermekek nemzésére, hanem ki kell terjednie erkölcsi nevelésükre és lelki alakításulaa. „Any- nyira jelentős a szülői nevelés, hogy hiányát alig lehet pótolni." „A szülők számára a nevelés joga és kötelessége elsődleges és elidegeníthetetlen." 226
