Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Mártonffy Marcell (ford.): Karl Rahnerrel az ördögűzésről
Végül a hivatal, ahol a papírok fegyelme uralkodik. A nyomtatvány nem enged akármit és akárhogy válaszolni. Csak a keretbe szabad írni, csak tanúkkal válik hitelessé, pecséttel érvényessé, okmánybélyeggel tekintélyessé. A hivatalban minden szabályozva van: a nyitvatartás, az ügymenet, a bizonylatolás és a rangsor. A családi légkört a közvetlenség teszi felszabadulttá. Családon belül sokféleképp el lehet intézni az ügyet, — helye van a rögtönzésnek, egyszeriségnek. Mindenki megszólítható, a tagok közti kapcsolatot átjárja a bizalom, az ingyenesség. Vajon egyházunk a közvetlenségnek mely lépcsőfokán áll, és főleg merre tart? A bürokrácia tökéletesítésén fáradozik, vagy a szentek hóbortos könnyelműségével időről időre jókedvűen felrúgja a maga alkotta merev szabályokat? Mennyire eszménye az, hogy szabad és biztonságos utunk legyen nemcsak az Úristenhez, de egymáshoz is, akik e zarándok nép tagjai vagyunk, akár bíborban, akár farmerban. Folytathatnánk a hasonlatok sorát, de ez nem egy kis írásra kirótt feladat, hanem az olvasók egész táborának közös leckéje. Azoké mindenképp, akik az egyház arculatának alakítására kaptak, illetve éreznek hivatást. Elmélkedjünk sokat a családról, hogy egyházközségeink, de püspökségeink is családiasabbak legyenek. Persze nem szabad a családot etalonnak tartani. Nem lehet végső mércéje az egyháznak, hiszen esendő közösség, bűnnel-bajjal küszködő együttes. Mégis van benne valami nélkülözhetetlen természetes érték. Ha a családtagok nem gyakorolják is hősies fokon az erényeket, egymást azért mégis szeretik, és családon belül megengedik a fényűzést, hogy jók legyenek egymáshoz. Csak ezen természetes alapon — a szereteten és jóságon — biztosan megállva remélheti az egyházi közösség hogy a szentség felé is ágaskodni tud. Hisz Ubi caritas et amor, Deus ibi est. LELKIPASZTORI BESZELGETESEK I. Ördög, megszállottság, exorcizmus Kari Rahnerrel beszélget Reinhold Ibacher SJ Az alábbi interjúra 1974-ben került sor egy akkoriban világszerte nagy érdeklődést és sok vitát keltett film kapcsán. Mostani, 20 évvel későbbi közlését azért tartjuk megfelelőnek, mert a téma napjainkban is időszerű. A megkérdezett véleménye ma is hasznos teológiai-gyakorlati útmutatással szolgálhat. (A szerkesztőség) — Rahner atya, a tömegkommunikációban szinte reneszánszát éli a sátán-kérdés. Ön is látta William Peter Blatty filmjét, Az ördögűző-f. Van-e egyáltalán köze a filmnek ahhoz, amit Ön, a teológia professzora gondol vagy tanít? — Meg kell mondanom: nincs benne semmi olyasmi, ami a teológust vagy a keresztényt érdekelhetné. Többen állítják, hogy a filmben mintegy tetten érhetjük az ördögöt. Ha azonban figyelmesebben nézzük, semmi ilyesmit nem látunk, csak beteg embereket. A betegségeket — némi parapszichológiával tetézve — vallási formulák veszik körül, de a gonosz nem jelenik meg, mégkevésbé Isten. Ha szívembe pillantok, több rosszat fedezek fel benne, több mindennel kell komolyan számot vetnem, mint ott, ahol beteg emberek szájából ocsmányságokat hallok. Az obszcén szavak, ha betegek mondják őket, etikai 185
