Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 3. szám - KÖRKÉP - Somorjai Ádám: Gazdaságetikai kérdések
Somorjai Ádám OSB GAZDASÁGETIKAI KÉRDÉSEK A Teológia egyik előző (1994. 1.) számában közölt „Gazdaság és erkölcs keresztény szemmel" című tanulmány gondolatait folytatva, ebben az írásban olyan klasszikus erkölcsteológiai kérdéseket próbálunk újrafogalmazni, mint az igazságos ár és bér kérdése, a magántulajdon új szemlélete, a szegénység új megfogalmazása, végül pedig az adófizetés, vállalkozás kérdései. Igazságos ár és igazságos bér A keresztény állásfoglalás nehézségeit, a mai gazdasági világhelyzet problémáinak nagyságrendjét legjobban abban a kérdésben szemlélhetjük: az ún. első világ egyre inkább elszakad a harmadik világtól, az emberiség egytizedének jövedelme tizenháromszor több mint a kilenctizednek (Peccei, A, 1976. 137. o.), vagy a világ lakosságának 5,6%-a rendelkezik a világ nyersanyagkészletének 40%-ával (Schumacher, E. F. 1978. 95. o.), az egy lakosra eső fogyasztás szorzója az USA-India viszonylatában: műtrágya: 22, energia: 56, vörösréz : 57, acél: 61, alumínium: 88, újságpapír: 135 (Sauvy, A. 1974. 262. o.). (Ezek az adatok már túlhaladottak, de szemléletesek, és ma még nagyobb a kontraszt.) Mindennek következtében a harmadik világ lakossága egyre nagyobb mértékben nélkülöz, egész népek körében növekszik az éhezés, a nyomor. Vajon mi a megoldás? Elintézhetők-e a fenti kérdések olyan spontán válaszokkal, hogy ezek a népek lusták, nem tudnak dolgozni, nem tudják megszervezni gazdasági életüket, hogy elmaradt a gazdasági kultúrájuk, hogy csak a jelenben élnek, nem gondolnak a holnapra, hogy túlnépesednek, felelőtlenek? Kétségtelen, hogy van ezekben a véleményekben igazság, de csak részigazságok. A teljes igazságot olyan szemlélettel kell keresnünk, amely a teljes emberiségben gondolkodik, és látja, hogy a harmadik világ népeinek problémái összefüggnek az első világ jólétével — vagy talán látszólagos jólétével, hiszen ott is csupán kiváltságos szűk körök birtokolják a gazdasági hatalmat. Tehát az első ellenvetés az, hogy a problémák nagyságrendje indokolja: már ne nemzeti keretek között gondolkodjunk, nem is kontinensekben, hanem az egész földkerekségben. A nemzetek közötti etika egyelőre kidolgozatlan, de annyi máris szembetűnhet, hogy a világfejlődés trendjétől leszakadó és kényszerpályára kerülő nemzetgazdaságokat monokultúra jellemzi, vagy még inkább: mono-export, azaz általában csak egy terméküket tudják a világpiacon értékesíteni, s ezek általában nyersanyagok. Ugyanakkor a világpiacon egyre olcsóbb a nyersanyagok ára, melynek oka az, hogy a világpiaci áringadozásokat az egytermékű országok nem tudják ellensúlyozni más termékeikkel, és alulmaradnak a sokféle késztermékkel rendelkező gazdaságok importjával szemben. Ez egyenlőtlen viszonyokat teremt a világpiacokon, az erősek kiütik a gyengéket, a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények pedig még szegényebbek. A keresztény morális klasszikus korszaka kidolgozta az igazságos ár elméletét, és hosszú ideig fenntartotta. Ma is figyelemreméltó például az a központi gondolata, hogy az ár nem lehet viszonylagos, kell, hogy legyen benne valami abszolút, különben nem lehetne a kereskedelemben igazságosságról beszélni. Ugyanakkor a közgazdaságtan művelőinek a véleménye éppen ennek az ellenkezője, számukra nem létezik „igazságos" ár, ez értelmetlenség. Az érték ugyanis az az arány, amely bizonyos megállapodás keretében cserélt áruk viszonya, azaz teljes mértékben individuális, egyéni jellegű dolog, mint az árucsere is, aminek a mérőeszközé. A közgazdász vélemény szerint tehát nincs igazságos ár, hanem csak tényleges ár, amely mindenfajta morális megfontolást nélkülöz: Hiszen aki elad, úgy gondolkodik, hogy számára az az igazságos, ha minél többet kap 160
