Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)

1994 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Werbick, Jürgen - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Házasság és család - krízis és megújulás

irányoknak megfelelően úgy tünteti föl a házasságot és a családot mint szükségmegoldást: másképp nem megy, a szexualitásnak és a gyermeknevelésnek rendezett kereteket kell adni. Hivatalosan már régen túl vagyunk ezen a perspektíván. Végtére is a (szentségi) teológia alapján arra kényszerülünk, hogy a házasságot (ha a családot tulajdonképpen nem is) az üdvösség jeleként értékeljük. Hiszen a házasság szentség; a cölibátus viszont nem az, még ha az Isten uralma iránti nyitottságnak a jele is, valamint azé, hogy az emberi életet végső soron nem a szexualitás és a családi egzisztencia határozza meg. Ahogyan azonban a hagyományos szentségi teológia a házasságot mint az üdvösség jelét tárgyalja, arra ismét jellemző, mennyire belénk ivódott az aszkézis az életnek ezzel a valóságával szemben: úgy méltatják a házassági szövetséget mint az üdvösség valóságát, mint Krisztusnak az egyház iránti hűségének és szeretet-kapcsolatának a jelét. így a házasság nem önmagában — mint hitben élt valóság — jele és realitása az üdvösségnek, hanem csak azáltal nyeri el szentségét, hogy az üdvösség egy másik realitását, Krisztusnak és az egyháznak a kapcsolatát jelzi.

A házasságnak ezt a szentségi teológiában honos, kissé görcsös értelmezését ma már mindenütt kétségbe vonják. Vannak új, biztató tervek a házasság és a család teológiájához.1 Teológiailag azonban, akárcsak régen, még mindig problémát jelent a családnak és házasságnak mint az üdvösség önmagában „jogosult" valóságának az értékelése; talán még mindig úgy gondolják, hogy a keresztény módon értelmezett üdvösségnek tulajdonképpen másképp kellene láthatóvá válnia, nem a házasságban és családban, nem ezeken keresztül. A házasság és a család még mindig csupán a második legjobb lehetőség az Isten országáért vállalt cölibátus mögött. Vajon a házasság a keresztényekkel szemben támasztott olyan követelmény-e, amely bizonyosságában és bizonyító erejében mégis elmarad a mennyek országáért vállalt cölibátus mögött?

2. A házasság és család mint ígéret

A keresztény módon megélt házasság és család mint követelmény? Bizony így van: amit az egyház és a teológia a házasságról és a családról mond, az általában a követelés és a buzdítás jegyében történik; így a Familiáris consortio is fejezeteinek több mint a felét a buzdításnak szenteli: „Család, légy, ami vagy!" (pontosan így a 17. fejezetben): A család legyen egyre tökéletesebb képe annak a jegyesi kapcsolatnak, amely Krisztust egyházához fűzi; a szülők legyenek mind világosabban „Isten szeretetének látható jelévé, 'akitől minden atyaság a nevét kapja az égben és a földön'" (Familiáris consortio 14. az Ef 3,15- re történő utalással). Ez a gyors átvezetés arra, hogy minek kell lennie a házasságnak és a családnak, elhomályosíthatja látásunkat az iránt, hogy mi tud lenni itt és most a házasság és a család — mint ígéretes, de meghasonlott realitás —, mi lehet az érintettek, a társadalom és az egyház számára, s mi lehet továbbá mint testet öltött tanúságtétel, mint láthatóvá lett hit.

Annak a kifejezésére, hogy milyen ígéretes és meghasonlott realitás a házasság és a család, s ebből következőleg mivé lehet, álljon itt ez az egy szó: ígéret. Minden férfi és minden nő azonnal a házassági hűség-ígéretre gondol, amit a menyasszony és a vőlegény ad egymásnak a házasság megkötésekor; talán azért is, mert az „esküvővel" kölcsönösen kifejezik, hogy bíznak ennek az ígéretnek a megbízhatóságában. Viszont az esküt csak azért teszik le, mert akik most megesküsznek, azok már korábban „ígéret" voltak egymásnak, ellenállhatatlan ígéret. Minden kishitűségemben, fél szívvel végzett dolgaimban, minden éretlenségemben és hiányosságomban, csillapítatlan vágyammal és az életemben eluralkodó félelemmel együtt rábízom magamat a szeretett emberre, mert számomra egyszerűen ő az ígéret: a kettesben (hármasban, négyesben ...) eltöltött boldog élet ígérete, a gyönyör ígérete; annak az ígérete, hogy bízhatunk egymásban; az otthon ígérete, egy olyan helyé, ahol szívesen vagyok, egy olyan időé, amelyet szívesen töltök vele. S ez az ígéret számomra kihívás: kihívás, hogy én is ígéret legyek a szeretett ember számára; kihívás, hogy vállaljam a játék kockázatát, amelyben főnyeremény lehe132