Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)

1994 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: A szentmise - a lelkipásztorkodásban

— a jobb érthetőség érdekében a mise olvasmányait lerövidítheti, alkalmasint elég, ha egy olvasmányt vesz, illetve a gyermekek számára készült fordításokat is használhatja (43—45); továbbá a misekönyv könyörgéseit „a gyermekek szükségleteihez (nyelvéhez) alkalmazhatja, de úgy, hogy a lényeg épségben maradjon" (51);

— „saját szavaival szólítsa meg" a gyermekeket, s így hívja meg őket „pl. a bűnbánatra, a felajánló imára, a Miatyánk elmondására, a békeköszöntésre vagy a szentáldozásra" (23); s magyarázatot fűzhet be pl. az egyes olvasmányok vagy a prefáció előtt (47,22);

— „különösen, ha a pap nehezen tud alkalmazkodni a gyermekek értelmi képességéhez, ... semmi akadálya sincs, hogy a jelenlevő felnőttek egyike szóljon az evangélium után a gyermekekhez" (24).

— Ilyen miséken a prédikáció párbeszéddé is alakulhat (48).

b) A gyermekmisék célja továbbá, hogy a gyermekek a lehető legnagyobb mértékben bekapcsolódjanak a liturgiába.

— Ezért a pap „tegye a misét testvériessé, ünnepélyessé és elmélkedővé" (23).

— „a lehető legtöbb gyermek vállaljon külön szerepet a szent cselekményben: készítsék elő a helyet és az oltárt, teljesítsék az énekes szerepét... játsszanak zeneszerszámokon, olvassák az olvasmányokat, a homilia közben válaszoljanak, imádkozzák elő az egyetemes könyörgés kéréseit, hozzák az oltárra az áldozati adományokat..." (22).

— Ajánlatosak a körmenetek és mozgások, így a bevonulási, áldozási, az evangéliu- mos könyvvel tartott, vagy a felajánlási körmenetek.

A dokumentum kiemeli a változatosság fontosságát a gyermekmiséken (24). Ennek meg kell valósulnia:

— a szövegek és az énekek megválasztásában,

— a misében közreműködő gyermekek és felnőttek személyében,

— s a mise helyszínében is,— amely elsődlegesen a templom, de „némelykor lehet azt azon kívül is, alkalmas és méltó helyen" bemutatni (25).

Mindig szem előtt kell azonban tartani, hogy „a külső cselekmények gyümölcstelenek maradnak, sőt ártalmasak, ha nem szolgálják a gyermekek belső részvételét... Ezért is fontos a szent csend megtartása (pl. a homilia vagy az áldozás után)... A gyermekek ne feledjék, hogy a csúcspont a szentáldozásban van..." (22). S a cél, „hogy a gyermekek mindennapi élete napról napra jobban megfeleljen az evangéliumnak" (15).

— „Nagy jelentőségű a befejező áldást megelőző intelem, mert az elbocsájtás előtt néhány szóval röviden összefoglalja a hallottakat és azok alkalmazását" (54).

2. Felnőttek miséi, amelyeken gyermekek is részt vesznek

„Az ilyen szentmiséken is gondosan óvakodnunk kell attól, hogy a gyermekek mellő- zöttnek érezzék magukat. Valamiképp vegyük tekintetbe jelenlétüket, például szavakkal hozzájuk fordulva, akár a mise elején, akár a végén, és a szentbeszéd valamely részében" (17).

„Ha a helyi és személyi feltételek megengedik, alkalmas, hogy az ige liturgiáját a ho- miliával együtt valamely, számukra elkülönített, de nem nagyon távoli helyen tartsák, és mielőtt az eukarisztia liturgiája megkezdődnék, bevonuljanak oda, ahol egyidejűleg a felnőttek saját igeliturgiájukat tartották" (17).

(Megjegyzendő, hogy ez a szokás több helyen meghonosodott már. Néhol külön csoportokban foglalkoznak az óvodásokkal, a kisiskolásokkal, illetve ismét másutt vigyáznak a csecsemőkre. Nyugati országok új templomait többnyire úgy építik, hogy ezeket az igényeket igyekeznek kielégíteni: Nemcsak a hittantermeket tervezik úgy, hogy könnyen megközelíthetőek legyenek a templomból, s így az ige liturgiája alatt alkalmasak a gyermekekkel való foglalkozásra, hanem külön termet építenek a kisgyermekes anyáknak, amelyben erősítőn át hallhatják a liturgiát és hangszigetelt ablakon keresztül oda is láthatnak. Ugyanakkor a kicsinyek sírása nem zavarja a misét ünneplő közösséget)

120