Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 2. szám - KÖRKÉP - Obendorf Beatrix: Az istenszeretet útján - Jézus Szívének tisztelete
A Szív szimbólum A tisztelettel kapcsolatos ellenvetések között gyakran lehet hallani, hogy vannak, akik a Szívet önmagában nézik, tisztelik és imádják, és így elvonatkoztatják Jézus személyétől. A szív nem létezik a testen kívül. Az ember teljességre törekszik, személyiségét nem lehet részekre bontani. Mit akarunk tehát kifejezni a szívvel? Karl Rahner magyarázatában2 a szív azt az emberi valóságot jelenti, amit az egész emberről, mint testből es lélekből álló személyről állíthatunk. Jelenti azt a központot, ami eredete és magva mindennek az emberi személyben. A szív a „fókusz" embertársaihoz és főként Istenhez való viszonyában. Istent az egész ember érdekli, és isteni működése az ember szívére irányul. (Bensejükbe adom törvényemet és szívükbe írom — Jer 31,33.) Rahner természetesen megjegyzi, nem magától értetődő, hogy a szív a szeretetet jelenti, mert az emberi szív nemcsak szeretette képes, hanem lehet gyűlölettel tele. — Jézus azonban nemcsak hogy szeretet, de maga a Szeretet. Isten azt akarta, hogy emberi tapasztalat útján ismerjük meg szeretetét. Jézus Szíve az ő személyének középpontja és legbensőbb valósága szeretettel van tele az emberek iránt. Tehát a szív szimbólum, mely a személyre mutat. A Szív-tisztelet azt jelenti, hogy Jézus személyét tiszteljük és szeretjük, mégpedig azáltal, hogy őt legbensőbb valójában akarjuk megismerni és nyitva állunk, hogy hatást gyakorolhasson ránk. A szeretetet jellemzi, hogy a személyek egymásközti vonzódásában identitásuk legmélyéig hatol. A szerető személy szeretettel szemléli a szeretett személyt, aki olyan meggyőző erővel hat a másikra, hogy elindul az átformálódás folyamata. Lassan kezdenek hasonulni egymáshoz. A Jézus Szíve tisztelet lényegéhez tartozik, hogy az Úr Jézust minél jobban megismerjük, megszeressük és követésére vállalkozzunk. A Szív szerepe a megváltásban Jézus Szívének szeretetében mutatja meg nekünk, embereknek Isten titkának lényegét: ő a végtelen Szeretet. Az isteni „szeretetaktus", hogy az Atya elküldte Fiát, aki emberi módon közeledett hozzánk. Lelke által formálta testét, szívét, hogy el tudjon vérezni. A Fiú teljesen magáévá tette az Atya akaratát — „törvényed szívemben él", mondja róla az írás —, és szeretettel oda- illetve visszahajol az Atyához. Ennek a szerető odaadásnak végső kifejezése a kereszten történik, „aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét" (Jn 19,30). így szemlélve Isten Fiának szeretetét rádöbbenünk, hogy a Jézus Szíve tiszteletet nem lehet elválasztani a kereszténység központi tanától, a megváltástól. Más szóval, a tiszteletet a megváltás központi igazságában kell keresnünk. Rámutat, hogy a keresztény élet központi misztériuma csakis a szeretetben és szeretet által valósulhat meg. A Jézus Szíve tisztelet ma Jézus Krisztus nagy kiengesztelő elégtételt nyújtott az Atyának, és ránk bízta a kiengesztelést (2Kor 5,18). A Jézus Szívét tisztelők a kiengesztelés folyamatában e világ fennállásáig Krisztussal együtt és Krisztuson keresztül vesznek részt, mert ő fog mindent átadni az Atyának (lKor 15,24). Engesztelési nyújtani annyit jelent, hogy mindazt, ami nincs Isten közvetlen uralma alatt — az egész teremtett világot — visszavezetjük Istenhez. Hogyan történik ez? Kiváló módon a Jézus Szíve tisztelettel, mely magába foglalja a világ rendezett szeretetét. Jézus személyének ismerete és bensőséges követése elvezet a pozitív világ felé forduláshoz. Az a személy, aki ezt a lelkületet alakítja ki, az egész Krisztust szemléli. Korunk keresztényei szeretik és meg akarják találni mindennek a pozitív értékét és egyetemes szemléletét. Ezért fordulnak el a negatív életszemlélettől. Érzik, hogy ez nem 112
