Teológia - Hittudományi Folyóirat 28. (1994)
1994 / 2. szám - KÖRKÉP - Obendorf Beatrix: Az istenszeretet útján - Jézus Szívének tisztelete
Annak ellenére, hogy a nép újra és újra megtörte az Istennel kötött szövetséget, Isten irgalmas szeretettel hívta vissza, „szívemnek meg kell indulnia, meg kell könyörülnöm rajtuk". (Jer 31,20) Az ozeási jelképben még plasztikusabban éreztette megbocsátó szere- tetét: „Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom". (Oz 11,7-9) Isten szeretetének megnyilvánulása Jézusban Az Ószövetségben csak képekben és a próféták szavain keresztül szólt Isten. Az Újszövetségben azonban teljesen kinyilatkoztatta szeretetét Fiában. „Isten úgy szerette a világot" (Jn 3,16), hogy elküldte hozzánk Fiát. A Szűz az Atya akaratából a Lélek közreműködésével fogant. A Fiú emberré lett. Amit Isten megsejttetett az Ószövetségben, azt fog- hatóan megtapasztaljuk Jézusban. Ő egész istenemberi életén át, életének minden pillanatában, szívének első dobbanásától a kereszthalálig élte az istenelgondolta harmonikus emberi életet. Isten szeretetének megnyilvánulása Jézus tanításában Amikor Jézus a rejtettségből a nyilvánosságra lép, tanításában az emberek elé állítja Isten irántuk való szeretetét. Az evangéliumokat olvasva elénk tárulnak Jézus életének szere- tet-megnyilvánulásai. Magas ideált állít hallgatói elé. „Szeressétek ellenségeiteket is." Az ideál maga az Atya, aki már akkor szeretett minket, amikor még a bűnben éltünk (Róm 5,8). Jézus a szeretet parancsának elsőbbségét hangsúlyozta, mely minden más törvény fölött áll. „Szeresd Istenedet és szeresd embertársaidat". Ezt a szeretetet konkrét, valóságos helyzetben állította az emberek elé példabeszédben, ahogy azt az irgalmas szamaritánus tette a jerikói úton kifosztott emberrel. A lábmosással saját maga mutatta meg tanítványainak, milyen szolgáló szeretettel viseltessenek egymás iránt. Búcsúbeszédében új parancsnak nevezte szeretet-parancsát. Nyomatékkai és többször hangoztatta, hogy tanítványai úgy szeressék egymást, amint ő szereti őket. A tanítványt tehát a jézusi szeretet kell, hogy jellemezze. Jézus pedig az Atya szeretetének látható jele, amit életében és főként halálával tesz foghatóvá minden ember számára. A szeretet megjelenése a megváltó kereszthalálban „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13). Jézusnak ezek a szavai a szeretet legmagasabb fokát állítják elénk. Az Atya a szeretetnek ezt a fokát kéri Fiától, és ezt a Fiú önként vállalja magára (Jn 10,18). A kereszthalálban a megváltás csúcspontját szemléljük. Isten sebezhetővé tette magát szeretetének kinyilvánításával. A szeretet extatikus, kifeléforduló. A szerető személy nem önmagának és önmagában él, hanem önmagán kívül keresi szeretetének tárgyát, egy másik személyt, aki ezt az önközlést befogadja. Isten önközlő szeretetét mutatta ki, amikor megteremtette a világot és az emberre bízta. Az ember azonban nem viszonozta ezt a szeretetet. Elfordult és önmagának akart élni. A szeretet áramkörében „zárlat" állt be. Jézusnak a világban való megjelenése és kereszthalála oldotta fel ezt a zárlatot. Mert a kereszthalál — ami emberi szemmel nézve borzalmas végzet — a szeretet szemszögéből önközlő kiáradás: a Fiú odaadja önmagát — szenvedésén keresztül visszaadja emberségét — az Atyának és benne az Atya újra kinyilvánítja szeretetét az emberiség felé. 110
