Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)

1993 / 2. szám - MIT JELENT SZÁMOMRA A BIBLIA? - A Teológia körkérdése: vélemények, válaszok

A hívő ember számára nyilvánvaló, hogy Isten szüntelen jelzéseket ad: „Ember, a sorsod engem érdekel, hiszen az enyém vagy, szeretlek öröktől fogva és örökké!" Ilyen jelzés, ilyen „jel" a Biblia. A „jel" egyébként a Biblia egyik kulcsszava, összesen több mint kétszáz alkalommal fordul elő Isten Könyvében, a Teremtés könyvének elejétől a Jelenések könyvének végéig. Kiderül, hogy végeredményben kivétel nélkül minden teremtmény az Isten hozzánk hajlásának, velünk maradásának, gondviselő atyai szeretetének a jele. De nemcsak a nap, a hold, a csillagok, jel maga Jézus Krisztus, jel minden üdvösségre meghívott Krisztus-hívő, élen Máriával, de ugyanúgy jel lehet egy hangvagy fényjelenség, egy esemény, egy cselekedet, és jel Isten választottjai által tett minden csodája is. — Ezeknek a jeleknek nemcsak leírása és közlése, de hiteles értelmezése is elsősorban magában a Bibliában található, illetve a kinyilatkoztatás „jelei" által hitelesített személyek magyarázatáoan.

— 3. A kérdés leglényegesebb része, hogy nekem mit mond a Biblia? Mi volt a szerepe egész életem folyamán attól fogva, hogy megismertem a Könyvek Könyvét, a mai napig. — Még mielőtt olvasni megtanultam volna, már kívülről tudtam egyes részeket a Bibliából. Szerettem Jézus példabeszédeit, de megvallom, akkor még a tékozló fiú történeténél, és a dúsgazdag és a szegény Lázárnál is jobban érdekelt, jobban vonzott az ószövetségi Józsefnek, Sámsonnak, Dávidnak, Gedeonnak a története. Így tudtam megérteni később, hogy egyrészt a mai (és mindenkori) kisiskolások miért lelkesednek jobban az ószövetségi tanításokért, másrészt, hogy a kevésbé művelt bibliaolvasók, különösen ha nélkülözik az Egyház irányító szavát, miért ragadnak le olykor életük végéig az ószövetségi színes képi leírásoknál. Nem azt állítom, hogy rossz ez a lelkesedés, csak veszélyes lehet, ha bibliás érdeklődésünk nem nevelődik tovább, nem érlelődik „Krisztus nagykorúságának mértéke" irányában. (Vö. Ef 4,13) Hiszen azok az ószövetségi képek csak „árnyképei az eljövendőnek, a valóság azonban Krisztusban van!" (Kol 2,17).

Ennek a lélektani, pedagógiai jelenségnek — a gyermekek és a kevésbé művelt felnőttek ószövetségi képekhez tapadó igényének — én a pozitív oltalát szeretném most hangsúlyozni. Azt tudniillik, amit mind a mai napig nemcsak a gyermekeknél és az említett felnőtteknél tudtam jó eredménnyel alkalmazni, hanem a legműveltebbek körében is, ha azok éppen vallási kérdésekben valami miatt nem szereztek (nem szerezhettek) megfelelő információkat. Magyarán nem részesültek megfelelő vallási oktatásban, nevelésben. Ezeknél is csak az ilyen képi megközelítéssel tudtam jó eredménnyel kiindulni a Jézus Krisztusban beteljesedő kinyilatkoztatás irányában. És ezt így tapasztaltam, hogy akár tízéves korú „mozgalmi" fiataloknál, akár a „naplemente" korú liberálisoknál: az említett ószövetségi típusú színes képi kiindulás egyenesen kívánatos. Sőt azt is tapasztalatból mondhatom, hogy nemcsak magyarok körében, de a délszláv falvak lakói között, vagy a görög diákok, sőt a szovjet katonákkal való egykori beszélgetéseink során is, Jézus Krisztusnak az említett képi, vagy inkább előképi megközelítése jól járható út. Ne feledjük: az újszövetségi igazságokat maga Isten is így készítette elő.

Több évtizedes hivatalos és nem hivatalos bibliai katekéziseim során sokszor eszembe jutott a múlt századi nagy orosz pedagógus szava: „Mutass egy jó képet és a néma is megszólal!" Csak ne ragadjunk le a képnél. A marxista filozófus-irodalmár Lukács György szerint a Biblia „a világ- irodalom leggyönyörűb folklór gyűjteménye." Szép méltatás, de azért itt többről van szó.

A Biblia nekem misztérium: Istent rejtő és érzékeltető „megtestesülés" könyvalakban. Természetes, hogy így csak akkor szólhatok, ha ki tud9m nyitni a szívemet is a hitre. Ha erre képes vagyok, akkor minden szava ISTEN IGÉZETES IGÉJE, amire én csak IGEN-nel felelhetek. Ez az igen a bibliai ámen tükörszava. Az igéi nekem egytől egyig „lélek és élet." (Vo. Jn 6,63)

Kerekes Károly O.Cist. zirci apát

* * *

Nem tudós tanulmányt, nem hiteles tanítást, nem kegyes elmélkedést, hanem a Bibliával naponta megújuló találkozásaim sűrített és szubjektív naplóját tartja kezében az olvasó. Az első szerelem élménye öregkoromra sem halványult el. Mindig új és egyre újabb, szebb és fiatalabb az én kedvesem: a Biblia.

Isten tenyerében. Ha költői képességekkel rendelkeznék, a Biblia olvasásának perceit elsősorban ilyesféle hasonlatokkal imám le: Isten kezének simogatása, elhelyezkedés az Atya ölében — azaz a biztonság, a megnyugvás képeinek segítségével, — vagy ellenkezőleg: jeges sziklacsúcsok megközelítése, ereszkedés egy sötét szakadékba, — vagyis a kockázat, a kaland, az emberfölötti erőfeszítés jelképeit sorolnám fel. A Bibliával való foglalkozás egyszerre jelenti számomra a békés elnyug- vást és a minden nyugvópontból kiszakító elindulást. Betakarózom a Biblia lapjaival és otthon vagyok, a szó legigazibb szellemi értelmében, de nem tudom, hogy nem fordul-e meg velem és bennem az egész világ, nem fordítja-e ki megszokott benső otthonomat, értékrendemet egy számtalanszor megcsodált ige szupernóvaként felrobbanó új jelentése. Példát is mondok. Az egyik ilyen szu112