Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kremer, Jacob - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Szó szerinti hűséggel - nem betűről betűre. Az egyszerű bibliaolvasás határai és lehetőségei
történelmi bizonyítás sajátossága, amely rá van utalva saját értelmünk horizontjára és különböző hipotézisekre — csupán magas valószínűségi értéke van. Sokat segíthetnek tehát a szövegek jobb megértésében, de sohasem lesznek képesek azok mondanivalóját teljes pontossággal meghatározni, ahogyan azt sok olvasó — a természettudományokkal való foglalkozásból kiindulva — elvárná tőlük, vagy ahogyan azt egynémely egzegéta meggondolatlanul állítja. A Biblia magyarázata az egyházhoz van kötve Ki segíti el hát a bibliaolvasót ma arra, hogy biztosan fölismerje a Szentírásnak igazságát, mely döntő fontosságú az életére nézve? Ősi, a Bibliában gyökerező meggyőződés szerint (vö. 2Tim 3,14-17; 2Pt 2,20 sk), ez a feladat az egyházra tartozik. Az egyház közvetíti számunkra a bibliai kánonban, minden más könyvtől elkülönítve, ezeket a könyveket mint Isten igéjét. A teljes értelmében vett „Isten igéje" azonban nem az írott szöveg (ellentétben a verbális inspiráció régi protestáns tanával), hanem a szöveg által közvetített és az olvasó által megértett üzenet. Az „Isten igéje" fogalmat nem statikusan kell vennünk, hanem dinamikusan, vagyis mint Istennek most hozzánk szóló igéjét (vö. Tér 15,1; Jer 1,2; Tesz 1,5). Ezért a helyesen értelmezett inspiráció nem csupán a szöveg létrejöttére terjed ki (amint azt gyakran föltételezik), hanem olvasására és hallgatására is. Hogy a Bibliát Isten igéjeként fogjuk föl, ahhoz megfelelő olvasás és megértés szükséges. Ez viszont nem csupán a leírt betűktől függ, hanem az olvasótól is. Hogy az olvasó egyáltalán föl tudja fogni a betűket, szavakat és szókapcsolatokat mint szöveg- és értelmi egységeket, azt a képzettsége és tapasztalata folytán rendelkezésére álló kódoknak köszönheti. Az egyes ember tehát mindig olyan szöveget fog föl, amelyet az olvasás aktusában maga is lényegesen meghatároz. Az egyházzal kapcsolatban álló olvasó tehát másképp érti a Bibliát, mint az egyházon kívül álló. Eszerint a keresztény ember a Bibliát csak akkor olvashatja Isten igéjeként, ha azt az egyház közegében mint Isten Leikével betelt ember olvassa — a közös hit megvallásától hordozottan. Végül is csak az így fölfogott „lelki értelem" (a szó eredeti jelentésében) az, amit Isten a Bibliában saját igéjeként mond nekünk. A helyes megértés kritériuma tehát nem a betűk önkényes kisilabizálása, nem is a történelmi-kritikai egzegézis, hanem az egyház közös hite, ahogyan az megnyilatkozik az egyház igehirdetésében és liturgiájában, valamint a szentek életében. A Biblia igazságának végső alapja az egyházban önmagáról tanúságot tevő és az olvasót a Biblián keresztül megszólító Úr. Ebben a vonatkozásban az egyházi megnyilatkozásoknak (hitvallás, dogmák) behatároló funkciójuk van. Persze nem minden hivatalos egyházi megnyilatkozás esik azonos súllyal latba. Maguknak a dogmáknak is szükségük van értelmezésre, mivel egy konkrét szituációban — sokszor kontroverz-teológiai szándékkal — szövegezték azokat. Ebben az értelmezésben fontos feladat jut a bibliatudománynak. A II. Vatikáni zsinat tanítása szerint az értelmezési folyamat hozzájárulhat ahhoz, hogy az egész egyház és az egyházi tanítóhivatal „megérjen" (Dei Verbum III. 12.). Vitatott kérdésekben pedig türelemre van szükség — az érés mindig várakozási időt tételez fel és állandó önkritikát. Az egyszerű bibliaolvasás korlátozott lehetősége Aki figyelembe veszi, hogy az írott szöveg az Isten és ember között lejátszódó, és az egyházhoz kötött „nyelvi történés" szolgálója, az még ma is olvashatja a Bibliát „egyszerűen", de csakis meghatározott korlátok között és bizonyos föltételek mellett. Az ilyen „egyszerű" bibliaolvasás nem történhet azzal a céllal, hogy másokat a bibliai közlések igazságáról tudálékosan kioktasson, vagy hogy az elbizonytalanodottakat és a kételkedőket a Bibliára való puszta utalással a hitben megerősítse. Ilyenkor ugyanis olyan jelentős a leírás és a mai olvasó között meglévő távolság, hogy annak figyelmen 68
