Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám
A szentírásolvasás magatartás kérdése. Minden azon fordul meg, nogy hogyan nézünk rá, mit várunk tőle, mit keresünk benne. — Át kell vennünk Krisztus gondolkodását ahhoz, hogy az írások belső világára rátaláljunk. Belon Gellért A Biblia a világon legelterjedtebb irodalmi mű. Szinte minden nyelvre, sőt dialektusra lefordították. A „Könyvek Könyve" talán még sohasem állt annyira az érdeklődés homlokterében, mint napjainkban. Erőteljes nyelvezete, megragadó költészete, az élet értelme, „titka" után kérdezőknek nyújtott eligazító tanítása nemcsak a zsidó-keresztény hagyomány talaján álló vallásos emberek számára lett az „élet könyvévé". Érdeklődve fogadják, olvassák a keresztény vallástól távol állók, sőt, még a magukat ateistáknak tartók is. A Biblia minden embert megszólít, a Biblia mindenkié. A keresztény egyházak számára a Biblia a hit objektív alapja — és ahogy a II. Vatikanum tanítja —, „a teológia lelke". A hitújítás korában (XVI. sz.) a Biblia a reformátorok számára a hitnek egyedüli zsinórmértékévé vált. „Népszerűségét" fokozta a könyv- nyomtatás, melynek nyomán a napi bibliaolvasás egyre jobban terjedt s megtermékenyítette nemcsak az egyházi közösségek vallási életét, hanem a hívők személyes jámborságát is. A Biblia a II. Vatikánum után egyházunkban egyre nagyobb jelentőséget kapott. Napjainkban fokozott mértékben merít belőle a teológia, a liturgia, a katekézis, a vallásos élet. A zsinatnak az isteni kinyilatkoztatásról szóló dokumentuma (Dei Verbum) így foglalja össze jelentőségét: „Az egyház mindenkor tisztelte a Szentírást, mint magát az Űr testét, hiszen — főleg a szent liturgiában — szüntelenül veszi és nyújtja a híveknek az élet kenyerét mind Isten igéjének, mind Krisztus testének asztaláról." (21.) A Biblia az igazságra tanít, az igazsághoz vezet. Olvasása nyomán azonban nem történettudományi, nem természettudományos vagy egyéb szaktudományos ismeretekre kell szert tennünk, hanem azokat az igazságokat kell felimernünk, melyeket „hűségesen és tévedés nélkül... Isten a mi üdvösségünkre a szent iratokban le akart írami" (11.). A Biblia könyvei két nagy gyűjteményre oszthatók: az ó- és újszövetségi iratokra, ezeket egymástól szétszakítani nem áll jogunkban. A Zsinat Szent Ágoston gondolatát idézi, amikor hangoztatja, hogy „az Újszövetség benne rejtőzik az Ószövetségben, az Ószövetség viszont az Újszövetségben tárul fel" (16.). Az ember a Bibliát különféle módon, más és más szellemi-lelki beállítottsággal veheti kezébe. Az objektív vallástörténeti vizsgálódás művelője a Szentírást mint dokumentumot, mint forrást tanulmányozza, éppen úgy, mint például a Talmudot vagy a Koránt. E módszer alkalmazásánál a kutató tudós tartózkodik a személyes állásfoglalástól. — Mások több-kevesebb érdeklődéssel veszik kezükbe a Bibliát s annak „bölcs tanításából" igyekeznek gondolataikat megtermékenyíteni. Az ilyen szellemi és irodalmi „ínyencek" számára azonban a Biblia valódi mondanivalója háttérbe szorul, ismeretlen marad. —A hívő szemlélet Isten szavaként fogadja a Szentírást, de annak is tudatában van, hogy az gyakran súlyos problémákat rejt magában. Ezek feloldásánál segít az egyház tanítóhivatala, mely főleg biblikus szaktudósok munkájára támaszkodik. Reméljük, hogy olvasóink jelen számunk egy-egy írásának ösztönzésére — legyenek bár hívő keresztények vagy érdeklődő, gondolkodó emberek — fokozódó „tanulnivá- gyó lelkülettel" veszik újra kezükbe a Szentírást. Elmélyülten olvasnak majd abból — és nem csak arról. Az Apostolok Cselekedeteiben az etióp férfiúnak feltett kérdés: „Érted-e, amit olvasol?" (8,30), ma is létfontosságú minden hívő, hitet hirdető, de a pusztán csak érdeklődő, nyitott ember számára is. Jelen számunk lapjain a Biblia jobb és mélyebb megértéséhez szeretnénk — szerény kereteink között — némi segítséget nyújtani. Egyszersmind hangsúlyozni szeretnénk számunkra a Biblia lapjai Isten üzenetét, az üdvösség igazságait közvetítik. Ezeket az igazságokat csakis a hívő, hitből élő ember képes „felfedezni", elfogadni és mások felé is közvetíteni. Sz. A. 65
