Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 4. szám - KÖRKÉP - Bittsánszky Géza: Elméleti megfontolások a dialógushoz
imádság ellenfelünkért, illetve azért, aki az egyházon belül ellenlábasunk, vagy nem a barátunk (vő. Mt 6,44). Aki ehhez tartja magát, az találja meg legelőbb, ha bátran szólásra jelentkezik, azt a nyelvet, amely nem élezi ki a konfliktust, hanem feloldásához vezet. Annak nem kell kishitűen azért aggódnia, hogy igaz alázattól és szeretettől vezettetett kritikája nem marad-e hatástalan. Végül az egyház az Úr közössége, aki Pál apostol szavaival arról biztosít bennünket, hogy a Vele való szeretetközösségünkben megtett erőfeszítésünk sohasem hiábavaló, mégha fáradozásunk eredményét nem is látjuk rögtön: Fáradjatok minél többet az Úr ügyéért szüntelen, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok az Úrban nem hiábavaló!" (lKor 15,58). Konflikte und Konfliktlösungen in der Kirche — Folgerungen des Wiener Neutestamentlers. Univ. Prof. Dr. Jacob Kremer aus der Auslegung der wichtigsten Bibelstellen zu diesem Thema. Kathpress 19.03.1993. Fordította: Bánhegyi B. Miksa OSB Bittsánszky Géza ELMÉLETI MEGFONTOLÁSOK A DIALÓGUSHOZ Az egyházon belüli párbeszédről gondolkodva felvetődnek a kérdések: mi teszi aktuálissá a párbeszédet, mi a párbeszéd célja, mik a feltételei, kik között, hogyan történik? Ezekre a kérdésekre kísérelünk meg az alábbiakban választ adni. Az egyházon belüli párbeszéd aktualitása a „levegőben van". A párbeszéd iránti igény erősödése azonban társadalmi jelenség, nem csupán az egyházban jelentkezik. Párbeszéd a hatalom gyakorlói és a társadalom között, párbeszéd a társadalom rétegei, érdekcsoportjai, párbeszéd a többség és a kisebbség, párbeszéd a népek, az államok között. Mi magyarázza, indokolja a párbeszéd gondolatának, igényének ilyen általános megjelenését? Bizonyára nem tévedünk akkor, ha az indokok közé soroljuk — a már meglévő vagy újonnan kialakuló rétegek, csoportok öntudatosodását, meg- szerveződését, intézményesülését, ebből adódóan — a szervezett csoportok és rétegek erejét; — a különböző csoportok és rétegek egymást keresztező, adott esetben egymással ellentétes tevékenységében rejlő veszélyeket, amelyek a társadalom stabilitását, sőt az egyes csoportok céljainak elérését is veszélyeztetik. Az iménti felsorolás egyfajta logikai sorrendet követ, de végül eljut az érdekek, célok összehangolásának, sőt azonosságának kérdéséhez. Erre építve a párbeszéd további indokai lehetnek — a célok közmegegyezésen alapuló hierarchizálása — a közös célok megtalálása és elfogadása — a közös célok és az egyes rétegek, csoportok céljai között meglévő ellentmondás feltárása. Végül, de korántsem utolsó sorban a párbeszédet indokolhatja a résztvevők informáltságának javítása, kiegészítése, a másik indítékainak, ismereteinek megismerése, saját ismereteinek megosztása. Noha meglehetősen nagy — és nem ritkán mellőzött — óvatosságra van szükség, ha társadalmi jelenségek analógiája alapján kíséreljük meg az egyházban tapasztalt jelenségek magyarázatát, értelmezését, a nehézségek megoldását, mégis a jelzett óvatosság és kritika előrebocsájtásával, a tévedés lehetőségének és a kockázatának tudatában merjük állítani, 226
