Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - MIT JELENT SZÁMOMRA A BIBLIA? - A Teológia körkérdése: vélemények, válaszok
összefűzzem, s akkor ötlött belém a gondolat: az abigaili történetben az asszony több ízben is szolgálónak, Dávid szolgájának mondja magát. S azután jön az újszövetségi példabeszédben Krisztus szava: Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket... Hát nem csodálatos?" Köszönöm, hogy mindezt a testvéri felszólítás nyomán kénytelen voltam végiggondolni és a Rómaiaknak írt levél 10. fejezete jegyében leírni. Brückner Ákos Előd O.Cist. plébános Mindenekelőtt életem első könyvét jelenti. Szinte eszmé lésem óta szenvedélyesen olvasok, s mindmáig a „Gutenberg-galaxis" foglya maradtam Séta közben Anyám unszolásomra minden cégtáblát megfejtett. így már iskolás korom előtt jól ismertem minden betűt. Szüleim, akik maguk is bibliás emberek voltak, hatodik születésnapomra egy Újszövetséggel leptek meg. Hamarosan el is olvastam, annak ellenére, — vagy talán éppen azért — hogy a nyelvezete régies volt, és sok minden érthetetlennek, titokzatosnak tűnt a számomra. Az első benyomás tehát a Biblia második főrészéről nem önkényesen kiragadott részletek, hanem a teljes szöveg textúrájának alapján ért. A megismerés olthatatlan vágya ezután még sok más könyvet is elolvastatott velem, de a Szentírás megmaradt mindvégig sok között az elsőnek. Volt idő, amikor ritkábban vettem elő, de a hamu alatt kisebb-na- gyobb részletek akkor is éltek bennem, és így a döntő pillanatokban emlékezetem felizzíthatta őket. Mi volt a vonzereje ennek a régi, közel kétezer éves múltat idéző írásműnek? így, utólag mérlegelve a dolgot, csak azt mondhatom, hogy az az ezerszínű valóság, amely minden sejtjén átüt, de úgy ahogy az Isten világának dimenziójában és távlatában helyet kap és megmutatkozik. Olyan döbbenet ez, amely a világirodalom klasszikusainál is csak elvétve, talán még leginkább Shakespearenél vagy Dosztojevszkijnél fogja el az embert. Sohasem lettem egykönyvű ember. Számomra a Biblia nem tette feleslegessé a humánus értékeket hordozó irodalmat. De az igényt és a mértéket, ha nem is mindig tudatosan, ez az egyetlen könyv szabja meg nekem Minden más a kielégületlenség szájízét hagyja maga után. A Biblia számomra a legkeservesebb vívódások kiváltója és egyúttal tárgya is. Kiváltképp azoknál, akik „gyermekkoruktól fogva ismerik a szent írásokat" (2Tim 3,15), és szinte összenőttek a Szentírással, de a szemellenzőt sem tűrik, elkerülhetetlenül bekövetkezik egy olyan életszakasz, amelyben sok más tekintéllyel együtt a Biblia tekintélye is meginog. Azt hiszem, ebben a döntő szerepet nem a felgyülemlő és a bibliai világképpel feszültségben álló tudományos ismeretek vagy a Biblia belső ellentmondásai játsszák, hanem egy általánosabb, mindent kétségbe vonó szellemi magatartás. Amikor az ember nem elégszik meg másodkézből származó meggyőződésekkel, és igyekszik mindennek saját maga utána járni. Ez a folyamat nálam már kamaszkorom eleién beindult, s teológus éveimben, amikor a Bibliával kapcsolatos ismereteim kibővültek, csak fokozódott. Ragaszkodás és kétkedés közt hányódva mit tehet az ember? Visszakényszerítheti magát a gyermeki naivitásba nagy erőfeszítéssel elfojtva magában minden ágaskodó „hitetlen" kérdést. Vagy feladhatja a küzdelmet és kiveti élete hajójából a Biblia ballasztját. Ám egyik megoldás sem vihető keresztül öncsonkítás nélkül. Istennek legyen hála, az én viszonyom a Szentírással nem így alakult. Egyre inkább el tudtam fogadni azt az igen bonyolult módot, ahogy ez a rendkívüli iratgyűjtemény esendő és tévedéseknek kitett emberek közreműködésével egy évezreden át létrejött, ugyanakkor azonban egyre határozottabb kontúrokat kapott előttem a benne rejtőző szent történet: Isten szeretetének kitartó fáradozása a mi szívünk megnyerésére. A Biblia ma már számomra azt az evilági vegyületekből építkező csipkebokrot jelenti, amelyen mégis Isten jelenlétének olthatatlan tüze ég (2Móz 3,4—5). Ez a könyv is osztozik az Ige testet öltésének titkában és csodájában. S ha igyekszem is tudományos becsületességgel megismerni keletkezését, nem felejtem el leoldani a sarumat, „mert szent föld az, ahol állok". Végül számomra a Biblia a munkaeszközt jelenti. Három évtizedes lelkészi szolgálatom alatt, amikor hetente tucatnyi alkalommal kellett megszólaltatnom az írás egy-egy szakaszát, éveken át tartó bibliafordítói munkám során, írásmagyarázati művek megírása közben, majd pedig egy évtizede mint teológiai tanár, minden időmet és energiámat az Újszövetségre összpontosítva, nemigen volt módom fogyasztóként élni a Bibliával. Amikor kinyitottam, gondolataimban máris megjelentek mások, reám bízott kisebb-nagyobb közösségek, akik számára közel kell hoznom, meg kell értetnem az írás üzenetét, mert talán kevésbé vannak beavatva titkaiba, mint én. Ha pedig valami munkaeszközzé válik, könnyen megtörténhet, hogy a suszter cipőjének talpa lyukasan marad. Személyes tapasztalataim szerint azonban a Bibliával ez másként van. Akkor válik elevenné, ha valaki mást is részeltetek benne. A magról a magvető tudja igazán, hogy micsoda élet és a termésnek micsoda ígérete rejlik benne. A Biblia összefüggéstelen igazságok halmaza marad számunkra mindaddig, míg nem Isten munkatársaként, az írás közvetítőjeként foglalkozunk vele, akárcsak egyetlenegy embertársunk részére. Mert csak így szerzünk tapasztalatokat arról, hogy Isten szava ugyanolyan szaba115
