Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)

1993 / 2. szám - KÖRKÉP - Németh Géza: A bibliai üzenet megismerésének útjai és tévútjai

A világ nézet a létezés egészéről alkotott, a végső'kérdésekre válaszoló egzisztenciális állásfoglalás. Ebből következik, hogy

a) bármelyik világnézet bármelyik világképben kifejezhető;

b) a világkép korhoz kötött, változó; az ember világnézete független a világképtől;

c) a Biblia teremtésről és világvégről szóló üzenete, bár a ptolemaioszi világkép nyelvén hangzott el először, de a mai, mondjuk így, „einsteini" világképben is érvényesen kifejezhető;

d) mivel a Biblia világképi eleme nem kijelentés, nem is a hit tárgya, hanem — mint bölcső a gyermeket— csupán hordozza a kijelentést;

e) a szentírásmagyarázónak az a feladata tehát, hogy ugyanazt az üzenetet, amit egykor a ptolemaioszi világkép nyelvén mondtak el, kifejezze — mintegy lefordítsa — korunk világképének nyelvére.

Mindehhez még azt is hozzátehetjük, hogy korunk természettudományos világképe nincs ellentétben a bibliai világnézettel, sőt, itt is ugyanaz történt, mint a bibliakritikával, inkább összhangba került azzal (pl. a világegyetem keletkezéséről alkotott modern fizikai elméletek) A szentírásmagyarázó tehát akkor jár el helyesen, ha nem akarja a ptolemaioszi világképet „egyeztetni" a maival, hanem az Üzenetet szűri ki abból. Előbbi példánknál maradva a Genezis 1 és a Jelenések Könyve üzenetét így rendszerezhetjük:

a) a világegyetem nem öröktől fogva létezik, hanem kezdete van. Ez a Kezdet a Teremtés;

b) a Teremtés „oka" a Teremtő, aki előbb Izrael prófétáiban, majd Jézus Krisztusban közölte saját világát. Ő ugyanaz a Személy, Akit a vallástörténet és a filozófia megsejtve keres;

c) a Teremtés fokozatosan bontakozott ki, előre adott „program" szerint. Ez a program ma is tart;

d) a program az egyszerűtől a komplex felé, a tudattalantól a tudatosig, a fizikaitól a szellemi felé halad;

e) a világegyetemnek célja van. Ez a cél a teremtmény harmonikus egyesülése a Teremtővel;

f) a totális harmónia: a totális szeretet. Ez a vég-eredmény (telosz) ma ígéret, reménység.

5. A centrum-periféria elv szerint különbséget kell tenni központi, egyértelmű igazságok és periférikus (homályos) igazságok között. Az előbbiek a kijelentés fényes „belvárosai", az utóbbiak a rosszul világított „külvárosok". A Szentírás centrális, dogmatikai és etikai igazságai annyira világosak, hogy mindmáig ökumenikus konszenzus van minden lényeges Üzenet értelmezésében. A perifériák pedig néha annyira homályosak, hogy magyarázatukban egy-egy keresztény denomináción belül is eltérés mutatkozhat. Míg a központi igazságok a kereszténység sine qua non- jai, addig a perifériák ügyében az az egyház jár el helyesen, amelyik értelmezésükben szabadságot ad a kutatóknak, de semmiképpen nem engedi, hogy a periféria az egyházközösség hitéletének a centrumába kerüljön. Az óegyházi zsinatoktól fogva a modern szektákig az egyháztörténet számos szomorú példával szolgálhat arra, hogy mi történik, amikor a Biblia egy-egy periférikus mondanivalóját, törvényét, vagy vallási gyakorlatát úgy állítják a hitélet centrumába, hogy egyúttal elszakítják, radikálisan megkülönböztetik magukat az ezt nem vallóktól.

Ha a Szentírás igaz emberi mű voltának vizsgálata után az igaz isteni oldal felé fordulunk, akkor mindenekelőtt azt kell megvallanunk, hogy mi, keresztények nem egy „könyvben" hiszünk, hanem abban a Személyben, Aki ebből a könyvből szól hozzánk. Ezt a Személyt történetileg Jézus Krisztusban jelöljük meg, ezért ez a Könyv számunkra „isteni"^ mert a Jézus Krisztusban Önmagát kijelentő Istenről szól. Az Ószövetség feléje megy, Őt jövendöli, az Újszövetség Róla szól, Tőle indul. Az írott Ige azért szent-írás, mert a Testet Öltött Igéről szól. Az pedig irodalomtörténeti tény, hogy a Szentírás az egyetlen olyan részletes, szövegkritikailag megbízható, korhű, szemtanúk által szerkesz98