Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fries, Heinrich - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Az ökumené mai állása - katolikus szemmel
Nagy akadály az a jelenség is, amelynek képviselői azt mondják: minden eddigi konvergencia vagy konszenzus alapjában véve megtévesztés, csak tüneti kezelés, amely nem veszi észre vagy elfedi a baj gyökerét. Mert ott, a gyökérnél vannak azok a döntő kérdések és alapvető különbségek, amelyeket mostanáig nem dolgoztak föl, s amelyek mintegy mínusz jelet tesznek a zárójelbe került ökumenikus eredmények elé. — S egyszerre életre kelnek az ősi kontroverziók: a protestáns „egyedül" és a katolikus „és", az Ige egyháza és a Szentségek egyháza, a Kereszt teológiája és a Megtestesülés teológiája, a megigazulás és a cselekedet kérdése, a perszonális és az ontológiai kategória, az írás és az Egyház viszonya. Ha áttörne ez a felfogás, akkor becsukhatjuk az ökumené könyvét úgy, mintha el se kezdtük volna a munkát. Akkor fölösleges volt sokak elkötelezettsége. Ezt az opciót súlyos fenyegetésnek tekintem, mert ellene mond az összes felekezet sok teológusa által ismételten leszögezett felfogásnak, hogy ezekben a kérdésekben megmarad ugyan a különbség, de ez már nem jelent egyházakat el- vagy szétválasztó ellentétet. Figyelemre méltó, hogy ezeknek az alapvető különbségeknek hangoztatása akkor következett be, amikor az egyházi vezetés mértékadó körei megállapították, hogy az alapvető kérdésekben nincs már elválasztó különbség. Milyen érdekek játszanak itt közre? Idézek a német püspököknek az Ágostoni Hitvallás emlékünnepén kiadott nyilatkozatából: „Örüljünk, hogy nemcsak néhány igazságban fedezhetünk fel részleges konszenzust, hanem egységet találunk hitünk központi igazságaiban is. Ez az egység reményét ébreszti bennünk hitünk és életünk azon területein is, amelyeken jelenleg még külön állunk." A pápa pedig ezt mondta: „bár még nem épültek meg a hidak, de állnak a pillérek. Ezt láthatjuk abban is, hogy 1981-ben minden egyház elfogadta a Konstantinápolyi zsinat hitvallását." Egyébként egyoldalú dolog az egyházakat a maguk sokszínű gazdagságában, konkrét egyház-voltukban egyetlen alapvető tételre redukálni. Ez mesterséges konstrukció. Végig kell gondolni az alaptételek és az alapvető különbségek viszonyát konkrét megjelenései formájukhoz. Az alaptételek a megjelenési formákban artikulálódnak, a rejtett gyökerek a gyümölcsökben mutatkoznak meg. A kérdés tehát: valóban egyházakat szétválasztó alaptételek-e ezek, vagy egy megbékélt különbözőség konceptusának építőkövei? Szétválasztanak, ha abszolutizálják magukat, ha kizárják és eltaszítják a másikat. De lehetséges az is, hogy kölcsönösen átjárják és gazdagítsák s ezzel el is ismerjék egymást. A Kari Rahnerrel közösen írt könyvem: „Az egyházak egyesülése — reális lehetőség" kritikájában írta Ratzinger bíboros: Az egyház egysége az alaptételek és az alapvető meggyőződés egységéből él. Ez teljesen elfogadható. De hozzá kell tenni: bár adott ez az egység, de a sokféleségben megmutatkozó egység, tehát megbékélt különbözőség, amelynek alap-modellje az Újszövetség. Nem áll tehát: alapvető különbség és látszólagos konszenzus a részletekben; hanem: alapvető konszenzus és fennmaradó különbségek, amelyek azonban az alapvető konszenzuson nyugosznak, ezért kibékíthető és megbékélt különbségeknek nevezhetők. Az alaptételek és alapvető különbségek nem szükségképpen akadályai az ökumenének, hanem elmélyíthetik munkáját, bizakodással tölthetik el. REMÉNYSÉG ÉS BÁTORÍTÁS Gondolataimat a reményre és bátorításra vetett pillantással szeretném zárni. Még nincs ugyan tele az ökumené pohara, de az emiatt érzett szomorúságnál nagyobbnak kell lennie az örömnek, hogy már ennyit elértünk, s a reménynek, hogy egészen meg fog telni. — Sokféle ökumenikus aktivitás van minden síkon, s ezek nem engedik, hogy kedvünket veszítsük. Ilyen azoknak a teológusoknak a munkája, akik a protestáns hitvallásokban és a Tridenti zsinaton kimondott kölcsönös elutasítást kutatják, amiből az derül ki, hogy azok ma már nem érvényesek. — Ilyen a bázison jelentkező ökumené megerősödése, például a vegyesházasságokban. Olyan dinamika van ebben, amely jó lélekből származik. Egyébként történelmileg bizonyítható, hogy minden nagyobb mozgalom alulról indult, 71
