Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 1. szám - KÖRKÉP - Puskely Mária: Néhány adat a magyarországi szerzetes-képhez
Puskely Mária Kordia NÉHÁNY ADAT A MAGYARORSZÁGI SZERZETES-KÉPHEZ Közhelyként hat, de mélységesen igaz és fájó tény, hogy hazánkban két nemzedék nőtt fel anélkül, hogy valami reális fogalma lenne a szerzetesség lényegéről, mivoltáról. Ez a helyzet a társadalomban, s ez az ábra — csekély kivételtől eltekintve — az egyházban. Igaz, a magyar társadalom mindenfajta válsága közepette, ill. azokkal összefüggésben személyi identitásválságban is szenved; ezért ferde szemmel, olykor lebiggyesztett szájjal, nem egyszer megvetéssel, de szinte majdnem mindig értetlenül néz egy-egy véletlenül felbukkanó szerzetesre. Ki, helyesebben Mi ez a csodabogár, ez a régmúltból ittmaradt, anakronisztikus képződmény, mit keres itt ezer bajunk közepette, egyáltalán mit akar, miért van?! Mit zavar minket, mikor létünkért kell küzdenünk, mikor a mesebeli kék madár végképp elröppent közülünk? Nagymamák, nagypapák, régi emlékeik birtokában, az általuk valamikor ismert szerzeteseket akarják látni, akiket tiszteltek, s hajlandók volnának ma is tisztelettel övezni. A szülők generációja a létért való küzdelemmel van elfoglalva, azt se tudja, hova kapjon. Immanens világban él, amelyben nincs szerepe sem az örök értékeknek, sem az ember eszkatologikus távlatainak. S mit mondanak gyermekeik, a mai fiatalok? Akiknek vallási tudatlansága, valláskultúrája, egy elenyésző kisebbségtől eltekintve, egyenlő a nullával? Számukra teljesen érthetetlen jelenségekkel kell most időnként szembesülniük, s fejükbe olyan jelenségeket, fogalmakat, kategóriákat elhelyezniük, amelyekről kb. annyi ismeretük van, mint egy ausztráliai bennszülött hegylakónak a fecskefészeklevesről. Az ELTE érdekes kezdeményezés színhelye volt a múlt tanévben. A történelmi segéd- tudományok tanszékén belül szakkollégiumot hirdettek meg „Magyarországi szerzetes- rendek" rímmel. 20-30 egyetemista két féléven keresztül előadásokat hallgatott a férfi szerzetesrendekről, lehetőség szerint az adott rend egy képviselőjétől. A két utolsó előadás egyrészt összefoglalás volt, másrészt bevezetés a női szerzetesrendek történetébe, amire is az 1991 /92-es tanév első szemeszterében kerül sor. — A két szemeszter lezárásaképp rövid, inkább csak tájékozódást szolgáló felmérés történt. (Egyébként, aki akart, vizsgázhatott is az elhangzott anyagból.) Tizenhét bölcsész, ill. köztük három teológus válaszolt nyolc kérdésre. Hogy milyen egy fiatal magyar értelmiségi szerzetes-képe, illetve a szerzeteséletről alkotott fogalma, arra vonatkozóan értékes adatokkal szolgált ez a néhány ív papír. Tegyük ehhez hozzá: olyanok írták, akik nyitott érdeklődéssel, önként vettek részt ezen a szakkollégiumon, időt, energiát áldoztak az ügy érdekében, s akik a leghitelesebb forrásból meríthettek objektív ismereteket. Az első kérdés, in médiás res, a lényegre irányult Ki a keresztény szerzetes? Csak egy ül. éves nyelvszakos nem tudott válaszolni. A többiek ilyeneket írtak: „Isten által meghívást kapott ember, aki valamely formájában a szerzetesi életmódnak életét teljes egészében felajánlja Istennek. A világi emberek számára kissé talán „különc", vagy esetleg „mártír", de véleményem szerint egy életen át tartó boldogság birtokosa" (kiegészítő szakos tanár). — „Jel a világban. Az az ember, aki egy sajátos módon válaszol — saját hivatást kapván — Isten szeretetére. Igyekszik minél tökéletesebben követni a három evangéliumi tanácsot" (II. éves) — „Mindenekelőtt, aki teljesíti Isten parancsait, és egyre inkább törekszik, hogy Krisztus iránti szeretetét egész életével kifejezze. Közösségben vagy a világtól elvonulva, remeteként él. Fogadalmat tesz." —„Szerzetesi fogadalmat tett, szerzetesi közösségben élő ember" (V. éves). — „A normális világtól elvonult férfi vagy nő, aki egy ideának szenteli egész életét" (V. éves történész). — „Isten eljövendő orszá54
