Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Mihályi Gilbert: Az Egyházmegyei Pasztorális Tanács - A kommunió-egyház együttműködésének egyik fóruma
működés elengedhetetlen eleme a kommunió-egyház szemléletének és az ebből fakadó gyakorlatnak. Részvétel a közösségi élet minden szintjén. A kommunió;egyház tehát mindenekelőtt kommunió, közösség Jézussal. Ugyanakkor kommunió Őbenne egymással is, azaz testvériség, szeretetközösség. Ezt a testvériséget nem külső formák, például a tegeződés fejezik ki, hanem hangsúlyozottan az, hogy „a megújult egyházban milyen nagy a világiak szerepe... van-e szavuk a helyi egyház életében, kellő súllyal képviselhetik-e magukat a komoly döntések meghozatalánál" — ahogy Rónay László fejtegeti (Új Ember, 1991. május 26.). E részvétel fontosságát a Püspökökről szóló zsinati határozat 27. pontja is hangsúlyozza: „Nagyon kívánatos, hogy minden egyházmegyében létesüljön külön lelkipásztori tanács; elnöke legyen maga a megyéspüspök, tagjai pedig külön erre választott papok, szerzetesek, világiak. Ennek a tanácsnak az a feladata, hogy felvesse és megtárgyalja a lelkipásztori munkát érintő kérdéseket és gyakorlati következtetésekre jusson". A megújult, kommunió-egyház szellemének megfelelő egyházvezetésnek az az útja-mód- ja. Vagyis a II. Vatikánum nemcsak az egyházszemléletet újította meg, hanem azt is szorgalmazta, hogy egyes fórumokat jelöljön ki annak kifejezésére, megélésére. Egyik ilyen fórum az egyházmegyei pasztorális tanács. Az egyházmegyei pasztorális tanács működése. A zsinatnak az egyházmegyei pasztorális tanácsra vonatkozó elgondolását az 1983-as Egyházi Törvénykönyv 511-514. kánonjai öntik jogszabályokba. — Feladata — Hozzá tartozik az egyházmegye lelkipásztori életének egésze. Lényeges feladatkör tehát, mert a helyi egyház élete ebben lüktet. Feladata, hogy a lelkipásztori munkára vonatkozó kérdésekkel foglalkozzék: meg kell azokat vitatnia, át kell beszélnie, meg kell tárgyalnia és gyakorlati útmutatást, irányelveket kell kidolgoznia. Olyan fontos központi feladatkör ez, mely kitartó munkát igényel. A tanács vezetője a megyéspüspök. — Összääele — A kommunió-egyház a krisztushívók testvéri közössége. Ezért természetes, hogy tagjai mind a papok, mind a szerzetesek és a világi hívők közül kerüljenek ki. Ezeket a megyéspüspök választja, illetve hívja meg úgy, hogy képviseljék az egyházmegye földrajzi vidékeit, továbbá mindenfajta foglalkozást, legyenek gyakorló hívők és tapasztalt emberek. A főpásztor által kijelölt időtartamra vállalkozniuk kell arra, hogy együttesen és közösen viseljék a kikipásztori munka gondját, pótolhatatlan segítséget nyújtva a megyéspüspöknek. A tanácsadás részvétel a határozat kialakításában. Ez az egyházmegyei pasztorális tanács „csupán tanácsadói joggal rendelkezik" — olvassuk az 1983-as Egyházi Törvény- könyv 514.1. kánonjának magyar fordításában. Tanácsadás? — sokan gondolják ezért — hát csak ennyi? Mielőtt leértékelnénk a részvételnek ezt a módját, gondoljuk át, mi is valójában a tanácsadás? Ha komolyan veszik, ha meghallgatják, ha megszívlelik, akkor aktív részvétel a döntéshozatal kialakításában. Az egyházmegyei pasztorális fórum a tanácsadás szakszerű, lelkiismeretes munkájával hatékonyan segíti a főpásztort küldetésében. A valóságos részvétel, a közös munka a megújult egyházszemlélet szükségszerű következménye. így gondolja ezt Keszthelyi Ferenc, az új váci megyéspüspök is: „Szándékosan és nyomatékkai használom a többes számot: eddigi életem tapasztalata szerint ezt (püspöki szolgálatomat) csak együtt lehet csinálni. Nem a saját elképzeléseimet akarom másokkal megvalósíttatni, hanem a mienket — közösen" (Új Ember 1992. február 23.). „A tanácsot legalább évente egyszer össze kell hívni" — mondja az idézett kánon 2. paragrafusában. Ez a jog rendelkezése. A konkrét lelkipásztori munka azonban komoly, felelős és odaadó szolgálatot követel meg. Ezért az egyházmegyei pasztorális tanácsnak 255
