Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Az igazságosság, szeretet és béke országa
— A világ nyomorúságát, szenvedését, véres pusztulását a médiumok nap mint nap elénk tárják. „Már látni sem bírom..." mondjuk gyakran. Szívünk lassan megkérgesedik és az önfenntartás ösztöne — „csak nálunk ne legyen semmi baj" — könnyen részvétlenné, irgalmatlanná tesz. Álérvekkel tagadjuk meg a tőlünk könyörgőtől a pillanatnyi, de talán életmentő segítséget. Ma nagyon időszerű az irgalmasságról szólni, arról a kiárasztó szeretetról, amely mindig többet ad a kelleténél, és kevésbé sújt a megérdemeltnél. Nem feledkezhetünk meg, hogy mi is állandó lelki és testi függőségben élünk, rászorulunk környezetünk és Isten irgalmasságára. Amikor Jézus a vámosok és bűnösök közé ült és a farizeusok ezt számon kérték tőle, így kiáltott fel: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!..." (Mt 9,13). Sok jó tanáccsal buzdíthatunk az irgalmasság gyakorlására, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy elfeledjük a rosszat, megbocsátsunk és jószívvel tudjunk adni. Szent Ágostont idézi Tamás, amikor kijelenti: a jótanács ajándékával a Szentlélek erősíti bennünk az irgalmasság boldogságát (Sth 2-2 q.52, a.4). — Boldogok a békességesekl — Belső és külső békéről van itt szó. A szentéletű embert is zaklathatják a vágyak. A test kívánságával, a szemek kívánságával és az élet kevélységével a sátán még Jézust is megkísértette. Ő elhárította magától és a „gáncsoskodó" ekkor sejthette meg, hogy Jézus a bűn nélkül való Istenfia. Minket egy életen át űz a belső nyugtalanság a pillanatnyi élvezetek, a birtoklás és az érvényesülés felé. Pedig a búcsúzó Jézus ajándékul hagyta: „Az én békémet adom nektek... nem úgy, ahogy a világ adja" (Jn 14,27). De milyen ez a béke? — „A béke a rend nyugalma!" — mondja Szent Ágoston. Aki önmagában rendet tesz, az rend-, és béketeremtő lesz közelebbi és távolabbi környezetében. A rend megteremtéséhez azonban igen gyakran kevés az emberi bölcsesség. Á boldogító békesség minden esetben az isteni Bölcsesség Lelkének ajándéka. O az, aki minden bűnös indulatot kiéget szívünkből (STh 2-2 q.45, a.6.). — Az így megtisztult szívúek boldogok, mert meglátják Istent a mennyek Országában. A Szentlélek az értelem ajándékával világosítja meg a szíveket, — tanítja Szent Tamás (STh 2-2 q.8.a.7). Az ilyenek egyre érzékenyebben tapasztalják meg Jézus Ígéretét: „Elmegyünk és lakóhelyet veszünk nála" (Jn 14-24). Ezzel megkezdődik a Szentháromság bennünk lakozása. Istennek ez a kicsiny hajléka már valóságosan Isten Országa mibennünk, mivel: „Isten, mint (dicsősége) foglalóját árasztotta szívünkbe a Szentleiket" (2Kor 6,16). Zarándokutunkon Krisztus mindvégig bennünk és köztünk van. Országa egyre jobban szélesedik, mígnem az út végén feltárul a teljes Boldogság birodalma. Isten Országába mindannyian meghívottak vagyunk: Isten azért lett emberré, hogy az ember „meg- istenüljön". Ebben az életben azonban Isten Országa mindvégig misztérium marad. Jézus maga mondja, az eljövendő országról: „Szem nem látta, fül nem hallotta, Emberi szív föl nem fogta, Amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt" (1 Kor 2,9). 237
