Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bolberitz Pál: Az eljövendő Ország
ha elfogadják az Úr kezéből a jelen szenvedéseit, melyeket bűneikkel magukra vontak, akkor nyugodtak lehetnek, mert ha még földi életünkben „az Úr ítél meg minket, azt javulásunk teszi, hogy e világgal el ne kárhozzunk" (lKor 11,32). A Jelenések könyve is — apokaliptikus szemléletének megfelelően — a közösségi végítélet jövőjének oldaláról tekint a jelenre és ebben az értelemben figyelmezteti az „egyházakat" (vö. Jel 2,23, 22,12). A „világ vége" mint kozmikus jelenség, kevéssé érdekli az apostoli kor egyházát. Ezt az eseményt elsősorban vallási szempontból értelmezték. Az 1. tesszalonikai levél 4,13- 18-ban szemléletes leírást olvashatunk a világ végérái. Ha elvonatkoztatunk az apokaliptikus műfaj kifejezési formáitól (vö. a „főangyal kiáltása", „Isten harsonazengése", „felhőkön elragadtatunk") a tanítás magvát e kijelentésben találjuk: „így mindenkor az Úrral leszünk" (ITesz 4,18). A hívők nagy vigasztalása az a jövő, hogy örökké együtt lehetnek az Úrral, aki a Kyrios, a föltámadott, az Isten jobbján lévő Jézus, aki majd „megjelenik" (Kol 1,7), vagyis személyesen „kinyilatkoztatja magát" (2Tesz 1,7; lKor 1,7). Föltámadásuk után örökké együtt lesznek a megdicsőült Krisztussal (Fii 3,21). A pasz- torális levelekben Pál apostol hangsúlyozza, hogy Krisztus második eljövetele „epipha- nia" lesz, vagyis Jézus isteni dicsőségében jön el, de azt is kiemeli, hogy valóságos testben jelenik majd meg (vö. lTim 6,14; Tit 2,13; 2Tim 1,10). A Krisztusban hívők feltámadásáról szólva az apostol azt tanítja, hogy a feltámadás élők és megholtak számára egyaránt valóságos átalakulást jelent. A „végső harsonaszóra" a holtak feltámadnak és akik még élnek, hirtelen átalakulnak. A romlandó átalakul romolhatatlanná, a halandó halhatatlanná (lKor 15,53). „Test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot" (lKor 15,50) E szavak kétségtelen az új teremtésről és az Isten életébe való személyes bekapcsolódásról szólnak, így helyesen értelmezik Jézus eszkatologikus üzenetét. A feltámadásban, az „új ég" és „új föld" világában mind egyéni, mind közösségi vonatkozásban kiteljesedik az ember Krisztus-adta megváltása, az Isten országa és annak tartalma, az üdvösség. Ám a megváltás már a jelenben működő kegyelmi adomány, a Szentlélek működése által élő és éltető valóság, hiszen Isten országa „itt van". Ugyanakkor a remény alapja is, hogy végkifejletében el- veszíthetetlen ajándékként birtokolhassuk azt, amit most még csak „törékeny cserépedényben" hordozunk. Jegyzetek: 1. Zerwick, ]:. Analysis Philologica N.T.-i graed, Romáé, 1953. p.79. — 2. Staufer, E.: Jesus Gestalt und Geschichte, Franche, Bem 1957. p.118. — 3. Logion: jézus eredeti mondásait megőrző legősibb hagyomány, amelyekből az evangéliumok szerzői is merítettek. — 4. Staufer, E.: uo. p.123-124. — 5. Schoonenherg: Ich glaube an das ewige Leben, Concilium, 1969. p.43. — 6. Rahner, K.: Theologische Prinzipien der Hermeneutik escathologischer Aussagen, Schriften zur Theologie, IV. p. 418. — 7. Vö. Brown, R.E.: How Much Did Jesus Known? Catholic Biblical Quartely, n.29.1967. pp. 315-345. — B. Schürmann, H., a neves Lukács Evangélium szakértő találó kifejezése a „közbeeső idő" megvilágítására. — 9. Schnackenburg, R.: Christliche Existenz nach dem Neuen Testament, II. Kösel, 1968. p. 164-165. —10. Rahner K.: Teológiai Kisszótár, Szent István Tars. Bp. 1980. vö. Paruzia, p.556,557. Sr rfc Szerkesztőségünk mindenekelőtt azokkal a kéziratokkal foglalkozik, melyeket a közreműködő szerzők felkérésre írnak. Az önként jelentkezőktől kérjük, hogy tervezett írásaikat, illetőleg azok vázlatát a jelzett határidők előtt ÖT HÓNAPPAL szíveskedjenek a szerkesztőségbe eljuttatni. A TEOLÓGIA folyóirat munkatársai a katolikus egyház tanításának keretein belül saját felfogásukat, nézeteiket fejtik ki, saját választott módszerüket alkalmazzák. A közös hit egysége folyóiratunk számaiban a legitim sokszínűség harmóniájában kerül az Olvasó elé. 216
