Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Balthasar, Hans Urs von - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Isten Országa és az egyház

Ebből kiindulva érthetők meg az Egyház története folyamán megjelenő, fentebb vázolt magyarázatok, amelyek az Ország és Egyház megkezdődött azonosságának és megmaradó különbözőségének titkát másképp és másképp hangsúlyozzák. Aki csupán az Istennek eszkatologikus Országát tekinti, az a kelleténél jobban relativizálja az egyházat, sőt el is hanyagolhatja. így nem veszi tekintetbe misszionáriusi és eszköz-funkcióját, amelyet csak akkor tud keresztény módon teljesíteni, ha az a tudat lelkesíti, hogy a benne élő Úr küldi az egész világra Isten Országának hirdetésére. És mert ez a küldetés a küldött egész egzisztenciáját kívánja, az „egész világ" kifejezésen viszont a történelmi világ teljes valósága értendő, semmiképpen sem lehet ebben a küldetésben elválasztani a hit bensőséges voltát a politikai és gazdasági dimenziótól. Nem hirdetve utópiát, hogy tudniillik az Egyház képes lenne a földi világot tökéletes Isten-országgá alakítani, s tudatában annak is, hogy az Ország hirdetése az ellenséges világban csak üldöztetés és véres tanúságtétel közepette lehetséges, az Egyház küldetése — amint azt a „Gaudium et spes" megkísérelte megmutatni — semmiképpen sem választható el a világ külső struktúráinak Krisztus Lelkének erejében végzendő megváltoztatásától. így tehát a társadalmi igazságosság mellett való elkötelezettség, amely az Ószövetségben jellemző és lényeges dolog, valamint kategorikus parancs a szegények és elnyomottak vonatkozásában — az egyház újszövetségi küldetéséből sem iktatható ki. A „politikai teológia" újra rámutat erre a momentumra, de Izrael ószövetségi küldetésén túlmenően, amely folytatódik az egyház újszövetségi küldetésében, lényegesen újat nem mond. Abban azonban különbözik az utóbbi az előbbitől, hogy Krisztus „legyőzte a világot" (Jn 16,37), „a világ fejedelme már megítéltetett" (Jn 16,11), az égből letaszíttatott a földre „testvéreink vádlója", aki csak azért képes oly nagy dühvei támadni, mert „tudja, hogy csak kevés ideje van" (Jel 12,10-12). A világtörténelmi harc csak azért tombol olyan vadul az egyház és.a világ között, mert a történelem Ura az Atya jobbján ülvén megengedheti magának, „hogy arra várjon, hogy lába alá alázza valamennyi ellenségét" (Zsid 10,13).

3. A KÖZELI IDŐPONTRA VONATKOZÓ VÁRAKOZÁS KÉRDÉSÉHEZ. Tudjuk, hogy Jézusnak a szinoptikusoknál található néhány kijelentése sok nehézséget okoz. Közülük egyiket-másikat talán meg tudjuk oldani egzegetikus fontolgatással, de némelyik megoldhatatlannak látszik. Mit jelent Mt 9,1-ben és a párhuzamos helyeken: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát?" Vagy mit jelent Jézusnak a végső dolgokról mondott beszéde összefüggésében a következő mondat: „Bizony mondom nektek, el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik?" (Mk 13,30 és párhuzamos helyek; Lukácsnál nincs meg a „mindez" szó). Mit jelent Mt 10,23-ban? „Amikor egyik városban üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba. Bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia." — A válasz, ha egyáltalán lehetséges, az egzegézisból kiindulva más és más lehet. Vegyük azonban legelőször figyelembe azt, hogy Jézusnak vannak más fontos kijelentései, amelyek elutasítják a számítgatásokat, vagy egyáltalán bármilyen adatszerű ismeretet Isten Országa eljöveteléről. A legfontosabbak közül kettő: „Isten Országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: nézd itt van vagy amott. Isten Órszága köztetek van" (Lk 17,21). S ami a világ végét illeti: „Azt a napot vagy (Máténál: és) azt az órát senkisem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya" (Mk 13,31 és a párhuzamos helyek). Vegyük hozzá még azt is, hogy Isten napjának eljövetele hasonlít a tolvajhoz, aki éjszaka jön, abban az órában, amikor senkisem várja (Mt 24,43 és a párhuzamos helyek: átvette ITesz 5,2; 2Pt 3,10; Jel 3,3; 6,15).

Jó, ha először az Ószövetségre vetünk egy pillantást: ott Isten közeli eljövetelének a meghirdetését két jelentésben találjuk. Mind a kettő együtt van Ezekielnél a 12,21-28- ban: „Izrael háza így beszél: A látomás, amit ez lát, csak távoli időre vonatkozik, csak távoli jövőről jövendöl. Mondd meg hát nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Szavaim nem késnek tovább. Amit mondok, az beteljesedik — mondja az Úr, az Isten" (Ez 12,27-28).

201