Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tarnay Brúnó: Biztos vagy jó teológiát?
tapasztalása, amelyre a teológia mint tudomány épül, — legalábbis megvan a hit előfeltételeinek, a hitre való képességnek tapasztalata. 2.7. A teológia kritikai funkciója A jó teológia az emberiség lelkiismerete. — Minden kultúra értékelésére és megmérésére képes. Az Apostol szerint a Lélek embere mindent megítél (vő. lKor 2,15). — Ez az „ítélet" nem csupán elmarasztaló a másként gondolkodóval szemben és helyeslő a maga közösségére vonatkozóan, hanem megfordítva is. Ebben az értelemben kritikára és önkritikára képes. Gyakorlata a nem-tudás művészete, az „ars ignorandi". Szüntelen különböztetés, kiértékelés és számonkérés (anakrisis) a hittől megvilágosított felsőbb ész erejében. — Hivatásának magaslatán csak akkor áll, ha a megtérés, az élet és cselekvés, az elvárások megváltoztatásának hirdetője a hívővel és hitetlennel szemben egyaránt. Ezekkel a gondolatokkal kiemeltük a jó teológia történetiségét és időszerűségét egyaránt. Napjaink felgyorsult változásaival együtt jár, hogy a teológia nemcsak más szavakat, más nyelvezetet használ, hanem módszerében, előfeltevéseiben, fejtegetéseiben is változó, az egyetlen örök isteni szó és a szövetségi hűség határain belül. Összefoglalásként úgy jellemezném a jó teológiát, ahogyan a Diognetosz-levél magát a kereszténységet jellemzi: olyan tényező a világban, mint a lélek a testben. Elárad a lélek az egész testben, de nem a testből való. A keresztény teológia is: nem a világból való, de jelen van a világ minden korszakában és minden kultúrájában. A lélek be van zárva a testbe, de ő tartja össze a testet: a jó teológia is a maga korának kereteibe illeszkedik, de mindent összetart, összehangol, kontinuitást teremt. Mondjuk ki egyszerűen: a mindent mozgató isteni Szeretet hirdetője. A nagy középkor hagyományának, teológia-eszméjének maradandó aktualitása: igazság és szeretet elválaszthatatlan kapcsolata, komplementaritása: „amor ipse notita est", a szeretet maga már ismeret — és a megértést-meg- értetést nagyon kell kívánni és szeretni: „intellectum valde ama!" A kitartó, szilárd szeretet, vagyis az a teológia, amely mindig és mindennel, mindenkivel szemben jóakaratú és jóságos, megértő és megbocsátó, jogosan és érvényesen birtokolja azt a szubjektív állapotot, amelyet bizonyosságnak mondunk — az ilyen nevezhető biztos teológiának. A TEOLÓGIA folyóirat 1992. és 1993. évi témái és a kézirat beküldési határideje: 1992. 4. szám: AZ „ISTEN ORSZÁGA" (július 1-ig) 1993.1. szám: KRISZTUS, A TÖKÉLETES EMBER (1992. november 1-ig) 2. szám: BIBLIÁRÓL MINDENKINEK (február 1-ig) 3. szám: SZEXUALITÁS, EMBERSÉG, KERESZTÉNYSÉG (május 1-ig) 4. szám: DIALÓGUSKÉSZSÉG AZ EGYHÁZBAN (július 1-ig) 152
