Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tarnay Brúnó: Biztos vagy jó teológiát?
2.3. Teológia, mint közvetítés A jó teológia nem csupán és nem is elsősorban az egyetemesen és véglegesen érvényes tételek, a dogmák értelmét magyarázza, hanem kutatást folytat, amely a dogmákat időben megelőzi és követi. Hogyan találják meg az egyház illetékes tényezői a tanítást, mit jelentenek a mondatokban (kategoriális kijelentésekben) megfogalmazott tételek? A hit aktusa ugyanis nem a mondatra irányul, hanem a mondattal jelzett valóságra: „Actus credentis terminatur ad rém, non verő ad enuntiabile". (STh II-II 1,2 ad 2.) Azt a Valóságot kell tehát értelmeznie, Aki cselekszik és szól az emberhez. Nem Istenről és sajátságairól beszél, mint a filozófia, hanem magát az Igét kell ennek a világnak nyelvén kimondania, Aki Szó, esemény, tett és Személy egyszerre. Az egyház tanító nyilatkozatai ugyanis nem orákulumok: nem valami megalapozatlan és rejtélyes szabályozását adják a hit tartalmának. A „peritus"-ok, szakértők vitája, kutatómunkája előzi meg és követi ezeket. A teológus alkotó munkája: a közvetítés. Egyrészt a hívő nép élt, gyakorolt hitét kell felülvizsgálnia; helyességét vagy ferdüléseit megállapítania; egyszersmind fel kell mutatnia az árnyalatokat és időszerű hangsúlyokat is, — a kérdéseket és törekvéseket, amelyeket a Lélek ébreszt Isten népe körében: „Mit mond a Lélek az egyházaknak?" (Jel 2,7). Másrészt: a hívő nép számára értelmezi a tanítást, nem gépies elismétléssel, hanem szerves, összefüggő formában kifejtve, hogy igazán válaszolni tudjon és a léleknek táplálékot nyújthasson. (VI. Pál pápa szózata a teológusokhoz: AAS 58/1966/889-896.) 2.4. Teológia a tévedéssel szemben A jó teológia nem lehet tehát merev. Mivel a Szentlélek ajándékaival megerősített, de mégiscsak emberi elme műve, azért ki van téve a tévedés veszélyének. Ám éppen ezért, a maga veszélyeztetettségének tudatában kell megértéssel lennie mások tévedéseivel szemben. Mondhatjuk úgy is, hogy nemcsak a bölcsesség és értelem ajándékára van szükség, hanem bírnia kell az Úr félelmének lelkét: aki áll, ügyeljen, hogy el ne essen. A szívtelen cenzorok nem jó teológusok. Ismét J. Ratzingert idézem: „Ha a Szentháromság tanának dogma történetét valamely mai teológiai kézikönyv tükrében nézzük, eretnekségek temetőjének látszik az egész, amelyeknek emlékét a kiállott harcokra emlékeztető trófeákként hordja a teológia. Ha így nézzük őket, nem érthetjük jól a helyzetet, mert azok a kísérletek, amelyek hosszas küzdelem során végül is zsákutcának, következésképpen eretnekségnek bizonyultak, nem csupán hiábavaló emberi kutatás sírkövei, síremlékek, amelyek arra intenek, hogy az emberi gondolkodás milyen gyakran szenvedett kudarcot, ezt pedig végeredményben csak a visszatekintés kíváncsiságával szemléljük, tehát nem gyümölcsözően. Ezzel szemben minden eretnekség egyszersmind a maradandó igazság titkos jegye (chiffre), csakhogy össze kell kapcsolnunk más, ezekkel együtt érvényes kijelentésekkel, — azoktól elvágva csak hamis képet adhatnak. Más szóval: ezek a tévedések nem sírkövek, hanem építőkövek a katedrális számára, amelyeket azonban természetszerűen csak akkor lehet hasznosítani, ha nem maradnak szétszórva, hanem beillesztik őket az épület egészébe. Hasonlóképpen: a pozitive elfogadott formulák is csak akkor érvényesek, ha elégtelen voltuk is nyilvánvaló." (J. Ratzinger, Einführung in das Christentum. Vorlesungen über das Apostolische Glaubensbekenntnis. München, 1968.134.1.) A jó teológia tehát tudja: „Töredékes a tudásunk..." (lKor 13,12b) 2.5. A teológia univerzalitása A jó teológia a tudatosan hívő közösséghez és a kívülállókhoz, akikben a hit lehetőségének magvát elrejtette a Teremtő, egyaránt szólni tud. Már fentebb utaltunk a különbségre és összefüggésre, amely a hitvalló tanúságtétel és a rendszeres, argumentáló teológia között fennáll. Mindkettőnek Isten Szava a forrása és éltető talaja. De míg Isten Szava a 150
