Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Frenkl Róbert: Krisztushoz vezetni az embereket
sokra egyaránt Hogy mindenkit elérhessünk, hogy senki ne maradjon egyedül, hogy minden szenvedő kapjon vigasztalást, minden éhező kenyeret... Nem tudni, mikor volt veszélyesebb a letűnt rendszer, amikor nyíltan üldözte az egyházat, vagy amikor mégis egyfajta ideológiai konszenzusra törekedett. Az egyházban a megalkuvók siettek erre a diakóniai teológiával válaszolni, mintha lehetne Isten nélkül isteni szeretetet közvetíteni, az Ő kegyelme nélkül Őt szolgálni. Érdekes, hogy ma viszont talán minden eddiginél erőteljesebben a szolgáló egyház modellje adhat választ a kor kihívására. Nem a diadalmas, a hatalmas, az ismét uralkodó, hanem a hitetlenségében megszégyenült, a kegyelemben megújult egyház, emberséges munkásaival. A Magyarországi Évangélikus Egyházban az alkotmányozó és törvényhozó zsinat összehívása 1991 júniusában egyrészt nyilvánvalóvá tette ezt, másrészt lelkipásztoroknak, laikusoknak egyaránt segített szembenézni saját múltjukkal és az egyház múltjával. Több ülésszakra volt szükség ahhoz, hogy a zsinat elfogadjon egy bűnbánó, a múltat értékelő és lezáró nyilatkozatot. Az olykor heves vita világossá tette, milyen nehéz a bűnbánat; jónéhányan szenvedtek szelektív emlékezetüktől, inkább hitvallónak, mint megalkuvónak látva magukat. De azt is, milyen nehéz a tárgyilagosság; egyesek mindent rossznak akartak ítélni a múltban. Ez valóban csak az első, látszólag szerény lépés az emberséges lelkipásztorkodás felé. Azért vetem fel ezt szívesen a fiatalokkal összefüggésben, mert ők a legérzékenyebbek, a legkritikusabbak, és mert az egyházak nemcsak a középnemzedék, hanem az ifjúság legjavának nagy részét is elvesztették az elmúlt évtizedekben. Ha az egyházban élő vagy az egyházban közeledő fiatalok nem találkoznak olyan hiteles emberekkel, akik nyitottak irántuk, hamar bekövetkezik a kiábrándulás. A tolerancia valójában inkább szubminimum. Agapéra, az Isten szeretetének a képviseletére van szükség. Tolerancia és agapé között meglehetősen hosszú az út. Ha a fiatalok az egyházban sem találnak mást, mint a társadalomban, ha csak keserű, sértett, másokat megszóló, másrészt problémáikra nem fogékony, tradicionális viselkedésformákba és legjobb esetben is csak tisztességes szürkeségbe merevedett emberekkel találkoznak, akkor ismét elfordulnak az egyháztól. Nemcsak az elmúlt negyven év csapdája a hazugságok láncolata. Az egyház egyik mai prófétai küldetése az igazság vállalása, hogy valóban ne ismétlődhessék meg a múlt. A fiatalok először is az igazságot keresik. A zsinat eddigi legnagyobb konfliktusát éppen az váltotta ki, hogy a fiatalok nem tudták tolerálni, hogy nem az ő elképzelésük szerint indult a tevékenység. Ez azt is jelenti természetesen, hogy az egyházat szerető ifjúság sem takaríthatja meg a katarzist, de tanulság az idősebbeknek, nekünk, hogy nem tudtunk ebben igazán jól segíteni. Mert már jelentkezik az a kívánalom, hogy az evangelizáció és a misszió nagy feladataiban nemcsak a lelkipásztoroknak és laikusoknak, hanem a különböző nemzedékeknek is együtt kell dolgozniuk. Nem arról van szó, hogy nem lehetnek, ne legyenek különböző vélemények, különböző csoportok az egyházban, hanem arról, hogy a szolgálatban legyen közösség. Ma igen pozitívnek látom a különböző csoportok és nemzedékek szolgáló magatartását, de úgy vélem, nincs megfelelő egység ebben. Milyen egységre gondolok? — Egységre a korábban elemzett szellemi-szakmai megújulás igényének tekintetében, a kor kihívásának vállalásában. Amíg — az egészséges különbözőségek természetes továbbélése mellett — nem ismerjük fel egységesen, hogy gyorsított ütemben kell behozni az évtizedek elmaradását, és ezért egymás iránt is több szeretetet kell gyakorolniuk a szolgálóknak, addig kevésbé lesz hatékony a törekvésünk az emberséges lelkipásztorkodásra. Lehet, az én igényességemet nemcsak a kínzó hiányérzet, nemcsak a társadalom állapota, hanem ifjúságom élményei is meghatározzák. A negyvenes-ötvenes évek felekezeti határokon is átlépő, több egyházon végigsöprő ébredésében megvalósult az a testvéri 140
