Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - KÖRKÉP - Bittsánszky Géza: Az ökumené gondolata a családban
házban otthon érzik magukat. Hitüket gazdagító ajándékként fogadják el mindkét egyház értékeit. Ez az elfogadás azonban nem lehet válogatás — Sík Sándor szavaival „nincs így úgy, ha és talán" —> hanem kettős, s így szigorúbb kötést, vállalást jelent. Ismerünk példát ennek megvalósulására is. így növekszik fel az a — bizonyára — nem sok gyermek, akikből az ökumené hiteles képviselői és előrevivői lesznek. Talán nem tévedünk, ha ilyen megajándékozottnak, ilyen elfogadónak látjuk Roger Schutz testvérünket is. Ezekkel a gondolatokkal kíséreltük meg gyermekeinkben az ökumenét megvilágítani. Nem kétséges, hogy megközelítésünkben inkább a felelős emberi meggondolás, semmint a kegyelemre hagyatkozás vezetett. Különösen erős — ha nem a legfőbb — motivációt jelentett ebben a társadalmi méretű vallási közöny és relativizmus veszélyének elhárítására irányuló törekvésünk. Ez — számunkra legalábbis — elég nyomós indok volt arra, hogy óvatosak legyünk, s optimizmus helyett evangéliumi realizmussal közelítsünk az ökumené megvalósulásához, az abban munkálkodáshoz. Másrészt hisszük, hogy a kevésbé racionális, illetve kevésbé felelős döntések szép számmal eredményeznek — különösen a „vegyesházasságok" terén — olyan feltételeket, amelyek a kegyelem közreműködésével minden racionalitást felülmúlva mozdítják elő az ökumené ügyét. Ezért a kegyelemért rendszeresen imádkozni feladata minden, az ökumené iránt elkötelezett hívőnek, s aki „csak" ezt teszi, bizonyára mérhetetlenül sokat tesz. A földi vándorútján járó egyházat Krisztus szüntelenül az örök reformációra hívja. Mint emberi, földi intézmény, erre folytonosan rá is szorul. Idejében és becsületesen, a szükségnek megfelelően meg kell tehát újítani mindazt, amit történelmi okok hatására nem egészen gondosan őriztünk meg akár erkölcsi vonatkozásban, akár az egyházi gyakorlatban, akár a tanítás megfogalmazásában is, amelyet gondosan meg kell különböztetni magától a hitletétemény- től. UR 5. 5*? *•* *1* Az egyházon belül a szükséges dolgokban őrizzék meg az egységet, egyébként pedig az egyház minden tagja saját hatáskörében tisztelje a kellő szabadságot a lelkiségnek és a fegyelemnek változatos formáiban, a liturgiák különféleségében, sőt még a kinyilatkoztatott igazság teológiai feldolgozásában is; mindezekben pedig legyen gondjuk a szeretetre. 106 UR 4.
