Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 2. szám - KÖRKÉP - Schweitzer József: Egy magyarországi katolikus-zsidó párbeszéd remélhető tematikája elé

Korunk zsidó bölcselői közül kiemelném Franz Rosenzweiget és Martin Búbért. Annál is inkább, mivel II. János Pál pápa megtisztelt azzal, hogy e két tudósról, őket névszerint említve, néhány percig szíves volt beszélgetni velem. Buber álláspontja a kereszténység és a zsidóság végső kérdéseiről végül is az, hogy egymás messiás fogalmát kölcsönösen nem tudják ugyan elfogadni, ám a dialógus emberi vonatkozásokban feltétlenül szükséges és fontos. Rosenzwág nézete szerint zsidóság és kereszténység egymással párhuzamosan haladnak, s a teljes igazság majd az idők végén fog megvilágosodni.

Az exegetika, a filozófia, illetve a teológia után rámutatnék a liturgia területén található összefüggésekre. Itt zsidó részről éppen Rabbiképző Intézetünk két egykori tanárának dolgozataira emlékeztetünk. A Chanuka és a karácsony összefüggéseit vizsgálta Hoffer Ármin. Nagyarányú tanulmányban mutatta ki a kapcsolatokat, illetve a nyomokat a katolikus és a zsidó liturgiában Venetianer Lajos.

Korunkban a zsidó teológia legsúlyosabb problémája a Holocaust teodiceája. A Teológia szerkesztősége már 1974-ben ráirányította a figyelmet egy, a kérdésbe vágó dolgozat közreadásával.

Ismereteim szerint a hazai teológiai irodalomban egyedül álló és megrázó tanulmányban foglalkozik történeti-teológiai és krisztológiai aspektusban a Holocaust tragédiával Nyíri Tamás. Különféle egyházi, vagy legalábbis szentírástudományi meggondolásokból indultak ki olyan tanulmányok, amelyeknek az objektivitás látszata mellett zsidó ellenes kicsengésük volt. Olyan, nyilvánvalóan hiábavaló és a tudományos objektivitástól messzefekvó törekvésre gondolok, mint például a Delitsch által felszínre hozott Babel- Biebel vita annak bizonyítására, hogy a mózesi törvények átvételek a Hamurabi Kódexből. A hitlerizmus annak idején ugyancsak felszínre vetett olyan törekvéseket, amelyek a Szentírás dejudaizálását vették célba. Ezek végső következtetése a kereszténységnek a zsidó gyökerektől történő leválasztására irányult. Mindenesetre szükséges volna a Holocaustnak az egyházi teológia szempontjából történő vizsgálata, és azoknak a dokumentumoknak minél szélesebb körökben való megismertetése, amelyek a Vatikán fellépéseiről és eljárásairól tanúskodnak. A hitlerizmustól véghezvitt rémtettek változatlanul széleskörű ismertetést kívánnak éppen az annyira kívánatos dialógus érdekében.

A dialógus társadalmi, politikai vonatkozásai még egész sor fontos kérdést vetnek fel az egyház és a zsidóság viszonylatában magyar vonatkozásban is, éppen az úgynevezett zsidótörvények, majd a deportálás idején. Ezek köréből most távolról sem a teljesség igényével, azoknak a történeti tényeknek a hangsúlyozására gondolok, amelyek egyházi részről a fenyegetett és üldözött zsidóság mentése érdekében történtek. Ismereteink szerint Mona Ilona nagyformátumú tanulmányt készít elő Slachta Margit tevékenységéről. A zsidó törvények idején Slachta Margit teljes erkölcsi erővel és határozottsággal állott ki munkatársaival együtt az üldözött zsidóság, a munkaszolgálatosok, majd a deportálásra ítéltek érdekében, és hősiesen folytatta munkáját 1944 nyarán és őszén a halálraítélt zsidók megmentésére.

Mint ismeretes 1941 nyarán az úgynevezett idegen állampolgárságú zsidók deportálására került sor. Megmentésük érdekében több keresztény közéleti személyiség, közöttük Slachta Margit együttműködött Weisz Edit bárónővel. A súlyos szituációban Slachta Margit — többek között — Horthy Miklósnéhoz intéz levelet, amelyben adatokat küld a deportálásról és segítségét kéri a kitelepítésnél folyó visszaélések megszüntetéséhez. A közvetlen cél mellett nyilván az is vezette, hogy a szörnyű ügy felesége utján jusson a kormányzó tudomására.

A deportálásokkal kapcsolatban a legenergikusabb tiltakozások Apor Vilmos a mártírhalált halt győri püspök és a romániai börtönökben szenvedett Márton Áron püspök részéről történtek.

E sorok írójának alkalma volt meghallgatni Dankó László kalocsai érsek úrnak az egyház és a zsidóság kapcsolatairól szóló előadását a Zsidó-Keresztény Társaság f. évi feb98