Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tringer László: Párbeszéd a lélek „orvosai” között
Nos, ezek a jegyek a gyónásra is illenek. Vagyis azok a lélektani folyamatok, amelyek egy ilyen kapcsolatban lezajlanak, a gyónás során is hatnak, akár tudomást veszünk róluk, akár nem. A segítő kapcsolatok tudományos vizsgálata két kérdéscsoportot ölel fel. 1. Egzakt módszerekkel igazolhatjuk-e, hogy a kliensnél (lelki gondozott, gyónó, tanítvány, beteg stb.) tartós változás jön létre a segítő kapcsolat eredményeképp? 2. Ha igen, melyek azok a feltételek (mind a kliens, mint a segítő részéről), amelyek e változásokat meghatározzák. Az első kérdésfeltevéssel kapcsolatban az utóbbi évtizedben intenzív kutatásokat végeztek. Elsősorban a pszichoterápiára (mint a segítő kapcsolatok egyik változatára) vonatkozó eredmények állnak rendelkezésre. A pszichoterápiás kutatásokat többnyire biztosítótársaságok fedezik, amelyeknek érdeke tudni, hogy valóban hatékony-e, amit finanszíroznak. Nos, ezek a vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a segítő jellegű kommunikatív kapcsolat tartós, kedvező irányú változásokat eredményez. Elég, ha Lön- quist7 átfogó tanulmányára utalunk. Számunkra most a második csoportba tartozó kérdések a fontosak. Az egyes pszichoterápiás iskolák és lélektani elméletek eltérő terminológiát alkalmaznak akkor, amikor e kapcsolatokban lezajló folyamatokat elemzik. Bár önmagában mindegyik koherens, mi most arra törekszünk, hogy olyan rendszert alkalmazzunk, amely ún. operacionalizált fogalmakkal dolgozik, azaz e kategóriák tudományos mérésre is alkalmasak. Mivel az eredmények, mint látni fogjuk, általánosíthatlak, ezért azokat a lelkipásztori kapcsolat és a gyógyító gyakorlat területén is alkalmazhatjuk (hangsúlyozva ismét, hogy a kérdésnek kizárólag profán, szaktudományos oldalával foglalkozunk, amely nyilván nem zárja ki, hogy természetfeletti erők e lélektani tényezőket is felhasználva fejtsék ki hatásukat). Elsősorban Carl C. Rogers által elindított kutatások járultak hozzá ahhoz, hogy a segítő folyamat egyes elemei közötti kapcsolatok feltáruljanak. E kutatásokról a Vigilia hasábjain korábban már beszámoltam®, itt most csak a legalapvetőbb kérdéseket érintem. A segítő kapcsolat tudományos vizsgálata a következő elemeket tartalmazza: 1. A kommunikáció folyamatának vizsgálata 2. A segítő fél kommunikatív viselkedése a hatékonyság szempontjából 3. A változásokért felelős mechanizmusok a segített fél részéről. ad 1. A kommunikációt, mint információcserét fogjuk fel. A beszéd részben rejtett információkat tartalmaz. Utóbbiak a „szavak mögött", a mondatok rejtett szerkezetében jelennek meg, illetve az úgynevezett nen) verbális közlési csatornákon (mimika, hangsúly, gesztus stb.). Együttesen ezért a rejtett közléseket metakommunikációnak nevezzük.9 A pszichoterápiás kapcsolatban a metakommunikációnak döntő jelentősége van, de ugyanilyen fontos a segítő kapcsolatok más típusaiban is. ad 2. A kutatás szerint a segítő fél hatékonysága legalább három jól definiálható mozzanat függvénye. Az első a személyiség iránti követelményt tartalmazza, amit hitelesség vagy kongruencia névvel jelölünk. Ezen azt értjük, hogy aki másokon akar segíteni, az lehetőleg harmóniában legyen önmagával, konkréten: szavai és gondolatai fedjék egymást. A másik követelény, amelyet a szakemberek feltétel nélküli elfogadásnak neveznek, a segítő személynek a másikkal szemben megnyilvánuló alapvető beállítódását érinti. Az elfogadó magatartást közléseink mélyén a következő séma fejezi ki: „Feltétlenül becsüllek, elfogadlak, tisztellek téged, még akkor is, ha ezzel és ezzel a konkrét megnyilvánulásoddal nem értek egyet". Egyértelműen különválik tehát a személynek és egyes megnyilvánulásainak szóló üzenet. Mint az említett tanulmányban8 részletesen kifejtettem, ez a követelmény a kereszténység szeretet fogalmával azonos. A kutatók csak annyit tettek hozzá, hogy a „mértékét" (ahogy egy konkrét beszélgetés során megjelenik) mérhetővé tették. Ha ez az elfogadható magatartás a másik számára is érezhető, valahogy így fogalmazható meg: „Bármit elmondhatok, bevallhatom hibáimat, bűneimet, feltárom szégyenfoltjaimat, ettől mit sem változik az ő megbecsülése, szeretete, tisztelete irá77
