Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 1. szám - 25. ÉVFOLYAMÁBA LÉPETT A „TEOLÓGIA” FOLYÓIRAT - Boór János: A Teológia és az idő
tények, amik egy folyóirat terjedelmének a növekedésében is megmutatkoznakk. Egy folyóirat fejlődése magának a tényekben egyre gazdagodó világegyetemnek a térbeli tágulásához is hasonlít. De magát az egyházi közösséget is megjeleníti, amennyiben az — kiváltképpen az Eucharisztiában — a múltbeli Krisztus-esemény jelenvaló emléke. Ha tények lehetőségeket teremtenek, és a tények szaporodnak, akkor a lehetőségeknek is meg kell sokszorosodniuk. Ezt az összefüggést szoktuk összefoglalni a jövő nyíltságának az eszméjében, amely azt is jelenti, hogy a jövő nincs a múltbeli tények módjára egyértelműen meghatározva. A jövő nyíltsága azt is magába foglalja, hogy a vitáéiban állandóan új lehetőségek jönnek létre, vagyis alapvető törvényszerűségként fejlődésről beszélhetünk a teremtett világban. Következtetésképpen van új a nap alatt. Egy másik fontos következtetés, aminek a teológia mindig tudatában volt, hogy az újítás és hagyományőrzés kölcsönösen feltételezik egymást. A két irányzat kisarkrtása megannyi összeütközés forrása a szellemi életben, különösen az egyházakban. Úgy látom, hogy a TEOLÓGIA első negyedszázadában itt is megtalálta a két szélsőség között az arany középutat, amikor az elviselhetőség és befogadhatóság érdekében homeopata módjára sokszor csak parányi adagokban kínálta a zsinati „új teológia’’ orvosságait. Belénk ivódott az a klasszikus felfogás, hogy az „idő mindent szétrág vasfogával”, általában nagyobb valószínűsége van a rendetlenségnek, mint a rendnek. Ma már tudjuk, hogy ez a klasszikus felfogás, amelyet az entrópia-tétel első statisztikai értelmezői is elterjesztettek, féligazság. Csak akkor igaz, ha a természetben nem hatnak rendező, például kötési erők. Általában az a helyzet, hogy ha struktúraképződés egyáltalában lehetséges, akkor a fejlettebb, komplexebb, rendezettebb állapot kialakulása valószínűbb, mint a rendetlenségé. Ha e természetbölcseleti felismeréseket általánosítani merjük, akkor úgy mondhatjuk, hogy a rendnek, a fejlettebb állapotnak, a jónak több esélye van a világban, mint a rossznak. Még több reményre van okunk, ha nem csak a manapság rossz hírbe keveredett, mégis eleve kétségbe vonhatatlan evolucionizmus alapelveivel érvelünk, hanem teológiailag is, például Szent Pál tanításával. Ehhez mélyen meg kell értenünk és ki kell fejtenünk a mennyei Atyánk „akaratának titkát, azt az előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban mint főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van” (Ef 1,9). Ha igaz az, hogy a lehetőségek megvalósulni törekszenek, akkor egy folyóiratban, mint a TEOLÓGIA, információkként szunnyadó potenciák jórészt csak az olvasók közreműködésével érhetik el céljukat. De eközben sok más nehézség között gátlólag hat a következő alapvető kommunikációelméleti törvényszerűség: az emberek szelektíven, azaz válogatósán, mindent megszűrve fogadják be a tömegtájékoztatási eszközökben közölt információkat. A skolasztikusok úgy mondták: quidquid recipitur, per módúm recipients recipitur. Hányszor ismertette meggyőzően a magyar katolikus sajtó, a TEOLÓGIA is, a II. Vatikánum tanítását, például az evilági skok (politika, tudomány stb.) önállóságáról, a rasszizmus elítéléséről, az egyház minden evilági hatalmat elutasító és mindenkihez szóló küldetéséről, az egyházról mint mindenki előtt nyitva álló szere- tetközösségről, az egyházban is érvényesítendő emberi jogokról, valamint a szubszidiaritásról stb. Bizonyos hazai megnyilatkozásokat olvasva, vitákat hallva kitűnik, hogy milyen kevéssé fogadta be társadalmunk ezeket a mélyen etikus és evangéliumi elveket. Pedig istenáldotta időben, igazi kairoszban élünk: a történelemben talán először van esélyünk arra, hogy a szomszéd nemzetekkel békességben és együttműködésben élve, szolidárisán összefogva, jólétre törekedve, humánus, demokratikus, toleráns, testvéries államrendszert teremtsünk, és ezzel szoros összefüggésben egyházunkban is igazi kom- muniót alakisunk ki. Ha ebből a nagyszerű lehetőségből egy kicsit is sikerül megvalósítanunk, akkor a magyar katolikus sajtó, benne a 25 éves TEOLÓGIA, nem munkálkodott hiába. Sok további esztendő és új előfizető mellett elsősorban ezt a sikert kívánom a jubiláló TEOLÓGIÁnak. Boór János a MÉRLEG főszerkesztője 3
